Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Gencso Hrisztozov: Virrasztások Anyám mellett (vers)

GENCSO HRISZTOZOV Virrasztások Anyám mellett Nem tudsz te már többé járni, mama, nem tudsz te már többé lábadra állni. De kérve kérlek: mozdulj, melengesd lábaid ott, friss földjén a hajdani vetésnek, a te utaidon, a sarjadó gyapot mezején, kukorica, paszuly, napraforgó mezején, a te tavaszi friss barázdáidon, nyári, fényes búzatábláidon. Anyám - termékenység Anyja - nézd a te hajdani szántófölded, nézz a duzzadó, sugárzó rögökre: minden növekszik, illatozik, széllel fürdet és téged őriz örökre.-'i'- _'í-­Nem tudsz te már lábra állni, anyám, nem tudsz te már többé felállni. De könyörögve kérlek: szedd még össze aratásaid kalászát, kösd meg kévéidet, rakd kazalba Nagyboldogasszony júliusában, új kenyerünk augusztusában. Fogd be tehénkéinket, hajtsd őket végig a te csépfáddal,

Next

/
Thumbnails
Contents