Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Gencso Hrisztozov: Virrasztások Anyám mellett (vers)

GENCSO HRISZTOZOV

Virrasztások Anyám mellett

Nem tudsz te már többé járni, mama, nem tudsz te már többé lábadra állni.

De kérve kérlek:

mozdulj, melengesd lábaid ott,

friss földjén a hajdani vetésnek,

a te utaidon, a sarjadó gyapot mezején,

kukorica, paszuly, napraforgó mezején,

a te tavaszi friss barázdáidon,

nyári, fényes búzatábláidon.

Anyám - termékenység Anyja - nézd a te hajdani szántófölded, nézz a duzzadó, sugárzó rögökre: minden növekszik, illatozik, széllel fürdet és téged őriz örökre.-'i'- _'í-Nem tudsz te már lábra állni, anyám, nem tudsz te már többé felállni.

De könyörögve kérlek: szedd még össze aratásaid kalászát, kösd meg kévéidet, rakd kazalba Nagyboldogasszony júliusában, új kenyerünk augusztusában.

Fogd be tehénkéinket,

hajtsd őket végig a te csépfáddal,