Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
amelyek, ha őszinték, annál rosszabb Jancsóra nézve. Hát lehet Maót és Ge- varát a baloldaliság címén egy művésznek (!) egy kalap alá venni. Egyik elpusztul iszonyú küzdelmek végén a partizánháborúban, a másik istenként rendelkezik óriási hadsereg és állami apparátus felett. A baloldaliság politikai absztrahációiból mi marad közös itt a művész számára, amit érzéki alakra: képekre, életvalóságra válthat? Persze J.-nek, a művésznek jobbak a művészi ösztönei, mint a nyilatkozatai. 0 tudja, hogy a NEKOSZ-ról, a személyi kultusszal jegyes mozgalomról beszél, nem az általánosítás végett teszi ezt kétségessé, hanem a szimpla ügyeskedés végett: 1. Hogy kivegye a méregfogát, leszerelje a párt-szolg. kritikát. 2. Hogy európaiságával imponáljon. Blöff a nyilatkozat, amit ki ezért, ki azért bevesz és átvesz, balkáni nyavalya ez. Április 26. Illyés-vers a Népszabadságban. „Önkritika” Batsányi ürügyén. Félelmetes. * Az És 1969. ápr. 26. számában Abody-interjú. Ebben a mester így szól: „Isten óvja tőle sokat szenvedett hazánkat...” Ez gúnyos fordulat. „Van író, akinek a védelmében - ha úgy vélik, hogy megbántottam, a kizárólag okos, érvelő írók jelentkeznek, teljes névvel, lakcímmel. A szintén kitűnő másik író védői viszont mindig kivétel nélkül akasztást ígérnek, nekem és másoknak is. Én azt hiszem, az író felelős híveiért. Mint a tanár az osztálya magatartásáért. E levelek az ő műveik, pedagógiai működésük hasznát, eszmei színvonalát foglalják össze, ezért tudományos értékű információk s nem a papírkosárba valók, hanem feldolgozandók.” * Nyilván próféta sem vagyok: félek tőlük: az irodalmi próféták rendszerint többe kerülnek a társadalomnak, mint a hibák, melyeket ostoroznak. (Egy jó ..........!) 1 969. május 2-án összeakadtam Vácival. Felcipelt Jovánovicshoz, aki - három hónap után - közölte, hogy nem hozza a Kovács Vilmosról írott bírálatot. Érvei nem voltak. Legyen bíráló! Hogy az enyém ilyen, nem tagadja. Túl „általános”! Ez sem igaz. Persze szerette volna, ha kimondom, hogy a „protestáló”, „militáns” magatartás ki ellen irányul. A „Tengert” bizonyára megértette. - Váci a közlés mellett volt. Mások (!) nem. - Ismét szóba került E. Fehér, Váci: E. F. P. is megdicsérte; Ezért kértük. Erre mondhat: E. F. P. csak közhelyeket ír, de ő nem elvont. Igen — így Jován. Én: Nagyon szomorú, hogy jóakarat mellett se lehet veletek dolgozni. Pedig nem lehet egy nemzetet szembe- köpdösni. (Kovács Pistáékra gondoltam.) S elköszöntem, Juhász és Váci ott voltak. Diószegi júl.-ban lehozza. 1969. május 10. Érdekes írásművekkel rukkolt ki a mai Népszabadság. Szabolcsi: A juhász-probléma, Vitányi Iván: Ki kit nevel át. Mindkettő fontos, sőt 495
