Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Ágh István: Utazás magyar keretben (próza)

get képtelen a kalauz megváltoztatni, még elviselhetetlenebb az ébredés után. Madonna mia! - jajong a hidrogénszőke hölgy, átaludta Firenzét, a következő állomáson hét csomagot rak a peronra, egymás után emelgeti, elszalad érdeklődni s vissza, párosával cipeli bőröndjeit, dundi műanyag málháját a váróterembe.

Kiderülnek a lassú világosságban a toszkán hegyek és dombok. Romoknak tűnnek a tanyák. Sarjadó vetések, árok-barázdák szabályos ismétlődése, a csúcsokon kolostor-erődök, birkák a réteken. Nem röpdösnek Arezzo fölött Giotto ördögei denevérszárnnyal, amint Szent Ferenc imádsággal űzi el őket. Pineafenyők zöld ufói a magasban, oldalt és főid között. Róma közeledtével fólszállnak a bejárók. Egy diplomatatáskás úriember ül hozzánk. Kimegyek cigarettázni, mikor már elnyomtam a csikket, mellém áll, kínál, én erre tétován magyarázkodom, mutogatok a hamutartóra, de tekintetében visszautasításom tükröződik, s már rá se néz a ki tudja kicsoda idegenre.

Hosszú ez az utazás, unom, mégis jobb lenne minél később érkezni. Aggaszt a taxizás bonyodalma mindenféle figyelmeztető esetek miatt: a Via Giulia 1. az utca közepén van, a sofőr addig bolyong, hogy ötvenezer lírát is mutathat az óra, alkudni kell. Hogy alkudjon a gyakorlatlan magyar? Fegyelmezett sor vár a megállóban, látva a rendet, a kocsik bőségét, s hogy itt senki sem alkudozik, izgalmam elmúlik, biztonságosan bepakolunk Amerigo Tot relief-panorámája alatt. Utunk mellett a birodalom vöröstéglás romjai külön és beépítve. Valóban Rómában vagyunk!

AHOGY SZÁLAMKÉNT MEGÉPÜL A FÉSZEK

Ha idegenben tölti napjait az ember, csak a hely ismeretében érezheti magát otthonosan. S nemcsak külföldön, még hazájában is meg kell találnia a tájékozódási pontokat. Tudnia kell a közlekedést, hogy egyre tágabb körben boldoguljon, odavalósivá válhasson valamennyire. Rómában a szállástól kezdve a legteljesebb bizonytalanságból próbálunk eljutni a biztonságot növelő tapasztalatig. Melyik fiókban vannak, s miféle evőeszközök? Melyik a lakás és a kapu kulcsa? Hol lehet megvásárolni a szükséges élelmiszereket?

Nemcsak a jelen, a múlt birtokbavétele is segít. II. Gyula pápa útján, a Via Giulián lakunk a Magyar Akadémia 17. századi palotájában, építéséhez a nagy várostervezőnek, Francesco Borromininek is köze van, a Falconieri-emel- tetés és -tulajdonlás után a magyar állam vásárolta meg e század húszas éveiben gróf Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége alatt, ebben a küldetéses palotában tetőződik nagyvonalú gondolkodása a tanyasi iskoláktól a világkultúra egyik centrumáig, Michelangelo Farnese palotájának szomszédságáig. A Magyar Akadémia alig mutatja magát a szűk utca palotasorában, inkább az intézményt jelző tábla igazít el, a belső udvarra nyíló vaskapu meg a futónövénytől loncos híd a forgalom fölött, mely a Palazzo Farnese urának szándéka szerint a Tevere fölött folytatódott volna túlparti villájáig. Messziről mutatja közeli szállásunkat.

Egyformák a szűk óvárosi utcák, gyalogosok, kismotorosok, autók közlekednek bennük egy irányban, itt szemben, amott háttal. Járda nincs, és úgy kell mennünk, mint akikhez a járműveknek kell igazodniuk. Megjegyzendő a

472