Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak... (próza)
kevered, a hidat emeled, lóbázod s te szörcsögsz csúful egy göcs közepében, hallod-e hidas varázsló, hová fut a patak, hol repül a madár a vízben, vagy az égen, és hol az igazi tenger, nyisd már ki, nyissad várj bubám, majd én, én kinyitom, te meg nyisd szemed tágra, úgy, vigyázz, jó kereken, jó bátran, ne pislogj, tudod, Mari mondta, mikor a kecskét fejte mondta, a víz alatt, a bodor hab alatt, ott tartja fogva, rejtve, hínárral megkötözve, Rózsi! figyelj, most én vagyok a varázsló, odanézz, egyenesen, erősen a patak közepébe, odadobom a szikrakavicsot, hajítom, huss, repül, az apró hullámkörbe, kellős közepébe, megáll, a vízfolyás nyílik, gyűrű a gyűrűben, kis körök hulláma, nagy körök hulláma, egyik a másikba, másik az egyikbe, nézd csak nézd, mi nyílik benne----ő nyílik benne, csitt — ss — csitt, ő is c sendesen hallgat, felmerül, merül fel lassan, a bárány hátán éneklő bárka, ezüst csolnakban, kockás papírból hajtogattam, szárnyas árboca csendesen, halkan, bari fején a toliforgója, toliforgó az árboca, csitt, meg se rebbenj, szeme hadd nyíljon csendben hol vagy Rózsi, jaj bubám, ruhám hasad, cipőd is a patakban, pedig anya lábadra varrta, itt hiányzik a deszka, mért nem vigyáztál a billenő foknál (nem tettem semmi rosszat, köténykém nem pecsétes) a rozsdás öreg csavarnál, reccsen, hasad, zuhan, ez itt a világ utolsó széle, zuhanunk a feneketlen mélybe, mért is mozdultál, véres a térdem, itt lelátni a mélybe, szédülök, hasad, forgat, perdülök, mintha megláttam volna, mintha - hová lett, nem láttam, semmi, jó, hogy a szoknyád fennakadt, jó, hogy fennakadtál a kampón, a szúrós szegen, véres a térdem, a bárány elúszott----Rózsi, te n em szeretsz engem, dehogynem, akkor ő, dehogynem, — akkor valaki más ----valaki nem szeret engem----ú szik a víz alatt, siklik, viszik a halak, míg a halak pikkelye nem nyílik kék szirommá, szalad a patakkal távol tengerbe, de húsvétra ideér----valaki s zeret engem----akkorra kinő a szarva, hófehér homlokán gyöngyházfény s zarva, a hegyén csillag - ne vágják el a nyakát (jó barihúsika, nem szabad válogatni, mindent megenni szépen, no még egy falatka) — a királyfi ölében hozza, a királyfit a hátán hozza, az a csillag homlokán, az a királyfi és játszunk, játszunk a báránykirályfi és Rózsi és felettünk az angyal, csillog a játékcsillag, az igazi----a bárka elmerül, ruhám víz húzza, tapad, hideg, b orzong no, kicsim, megint lecsúszott a paplanod, rosszat álmodtál? — hol a bubám? itt van, öleld csak, aludj szépen tovább----tovább Rózsi, tovább, itt nem 4 26
