Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Lőrinczy Huba: Ortega és Márai - Adalékok egy szellemi vonzalom históriájához (tanulmány)

akár függetlenül is - a magába mélyedés, a személyes gondolkodás Márainak mindvégig a sajátja volt, hogy fájó büszkeséggel hordozta és óvta magányosságát50, s hogy az „álműveltség” - a spanyol filozófus kárhoztatta specializáció, az „újbarbárság”51 - korában, amidőn „A műveltség bizonyos konfekcióátlaga (...) olcsó és könnyen hozzáférhető”52, daccal hirdette: „... a műveltség valóban hősiesség”53, joggal kérdezte és válaszolta: „Mit akartam én? Művelni magam, hogy másokat művelhessek; minőséget akartam”54.

Túl az eddigieken, bőven akad még egybeesés, illetőleg hasonlóság kettejük nézetei közt, ámde sokkal inkább a szellemi rokonságot, semmint az esetleges gondolatkölcsönzést igazolják ezek az összecsengések. Mind Ortega, mind Márai lesújtó véleménnyel volt a Szovjetunióról, az eltömegesedés riasztó példáját látva benne55, bár olykor azt is megengedték, hogy tán az emberiség számára fontos kísérlet zajlik ott56. A spanyol bölcselő Amerika-képének és a világ amerikanizálódásáról adott elemzésének57 igazságát az emigráns szépíró mindennapi, nyomasztó tapasztalatként élte át. Épp ezért, ha több ponton találkozik is kettejük Amerika- és amerikanizálódás-víziója, a Máraié föltétlenül szuverén, ráadásként mélyebb, árnyaltabb, személyesebb, mint az Ortegáé58. Fürkészvén a gondolati rokonság bizonyítékait, feltűnhet: Európáról, Európa különleges küldetéséről hasonlóképp vélekedett a filozófus és a szépíró. Mind Ortegának, mind Márainak meggyőződése volt, hogy Európa nem földrajzi fogalom, hanem spirituális tünemény, kulturális, szellemi egység, s missziója az, hogy a földgolyó centruma legyen, szétsugározván a világban a maga eszméit és műveltségét59. Majd egy évezreden át létezett és működött szerintük ez az egységgondolat, ez a küldetéstudat, hogy megingassa, szétpor- lassza századunkban a tömegek lázadása. S nem csupán a szerzők Európa- koncepciója és csüggesztő diagnózisa mutat egymásra; tőszomszédnak tetszik a javallt terápia is. Vissza kell adni Európának az identitásba, az egységbe, a szellemi fensőbbségbe, a misszióba vetett hitét60, s a térítői szerep a kisebbségre, az autentikus személyiségekre vár61. Az emigráns Márai hamarosan leszámolt e gyönyörű illúziójával, s epekeserűn konstatálta: Európa, a spirituális tünemény jóvátehetetlenül a múlté, s végzetét, az amerikanizálódást el nem kerülheti62.

A magunk részéről úgy találjuk, hogy a filozófus és a szépíró nemzedékfelfogásának viszonylag csekély köze van egymáshoz, noha szellemtörténeti fogantatású mindkét koncepció63. Szintúgy nehéz volna a játékról vallott véleményük közt szoros összefüggést lelnünk. Ortega számára a játék, a játékosság a vitális energia kiáradása, szabadságunk, emberi méltóságunk megtestesülése64; Márainál alig találhatni nyomát effajta nézeteknek, bár egy helyütt ő is kijelenti: „...az emberek, akik a vízen élnek, megőriznek valamit az élet legmélyebb értelméből, a játékból. - Mert csakugyan lehet, hogy az emberi élet igazi tartalma a játék”65. Olybá tetszik nekünk: kettejük nyelvszemléletében is jóval több a különbözés, mint a hasonlóság. Ortegát a nyelv kiüresedése és eltömegesedése foglalkoztatta elsősorban66. Noha ez a szempont Má- raitól sem volt éppenséggel idegen („A szavakat ma teljesen meghamisítják és összezavaiják...” - írta például67), ő sokkal inkább a nyelv, a nyelvi kommunikáció válságára ügyelt. A sziget című regényét követő évtized több nagyepikai vállalkozása is a beszéd, a szó elégtelenségét, esetenként csődjét sugalmazta (így a Vendégjáték Bolzanóban, de legkivált A gyertyád csonkig égnek),

371