Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Tóth Csaba: Az idő a képzőművészetben (esszé)

parlamentet, Cezanne a Fekete órát, Van Gogh a Holland parasztot, a Nuenei templomot festi és a Visszanyesett fűzfákat rajzolja. Izsó Miklós elkészült a Búsuló juhásszal és az Arany János portréjával, Ferenczy Károly a Madárdallal, a müncheni Önarcképével, Matisse a Harmóniumos enteriőrrel, a Párizsi Notre Dame-mal, Munch a Pubertással, a Másnappal és a Nő három életstádiumával, Vaszary az Aranykorral, Körösfbi Kriesch Aladár a Laura portréjával, Rippl-Rónai a Kalitkás nővel, a Kugli- zókkal, az Öreganyámmal és az Alkonyat egy intim szobával, Kokoschka az egyik legszebb tájképével, az Elba folyó Drezda közeiével és Kondor Béla a Savonarolával.

A 32. életév különösen szimbolikus korszakhatár számunkra, melyet igaz nem képzőművész, hanem századunk legnagyobb költője, József Attila tett azzá. 32 évesen Giorgione az Alvó Vénuszt, Leonardo a Hermelines hölgyet, Holbein a Feleségem és gyermekei-t, Vermeer a Levelet olvasó nőt, Greco a Pásztorok imádását, II. Fülöp álmát és a Krisztust megfosztják ruháitól első változatát, Caravaggio a Pellegrini Madonnát, Cranach a Menekülés Egyiptomba képét, Rembrandt a Sámson meny- nyegzöjét és Saskiával közös Önarcképét, Rubens is Kettős Önarcképét, Jordens a Pán és Szirént, Tiepolo az udinei érseki palota freskóit (Salamon ítélete, Hágár a pusztában, Az angyal megjelenik Sárának), Goya a Sárkányeresztőket és az Edényárust, Delacroix a Szabadság vezeti a népet, - talán legismertebb festményét, Caspar David Friedrich a Kilátás a műterembőit, Manet a halott Krisztus angyalokkal és a Halott torreádor képeket, Monet az impresszionizmus nyitását jelentő Felkelő nap impresszióját, a Pipacsokat, Cezanne a Szalmakalapos férfit festi meg. Gaudi megálmodja világraszóló alkotását és elkezdi építtetni a Sagrada Famíliát, melyen haláláig dolgozik, és amely még ma is épül. Van Gogh utolsó évét tölti Hollandiában, ekkor festi meg a Krumplievőket, a Krumplit ültető parasztokat, a Nuenei papiak kertjét, a Bibliás csendéletet, Munch a Halottas szobát, a Madonnát, a Féltékenységet, a Cigarettás önarcképét. A magyar művészetben 32 évesen készíti el Telepi Károly a Diósgyőri várrom tájképét, Székely Bertalan az Egri nőket és a Koronázási vázlatát, Medgyessy Ferenc a Súroló lányt, Derkovits a Gerendavivőket, Tihanyi Lajos Fülep Lajos portréját, és a fekvő női aktját, Bernáth Aurél a Riviérát, Kondor Béla a Darázskirályt, Csemus Tibor pedig a Saint Tropezt. Ezzel elérkeztünk a „krisztusi korhoz”, a 33 évhez, sokak szerint ez a felnőtté válás korszakhatára. Verocchio elkezdi a Dávidot mintázni és még öt évig dolgozik rajta. Dürer a Királyok imádását festi és Ádámot és Évát metszi rézbe. Michelangelo talán legnagyobb vállalkozásába fog, szobrász létére elkezdi freskókkal kifesteni a Sixtusi kápolna mennyezetét, melyen négy éven át dolgozik. Tintoretto megfesti a Bűnbeesést, Raffaello a Szt. Cecíliát, valamint elkészíti a Csodálatos halászat kartonját. Domenico Fetti a Példázat az igazgyöngyről képén, Vermeer a Gyöngymérő nőn és a Turbános nőn, Granach a Jézus szíve imádása fametszetén, Rembrandt a Krisztus sírbatételén és a Krisztus feltámadásán, Rubens a Kereszt felállításán és a Keresztrefeszítésen, Jordens a Négy Evangélistán, Ribera a Szt. Sebestyénen, Greco a Szépművészeti Múzeumban lévő Bűnbánó Magdolnán, Velazquez a Keresztrefeszített Krisztuson és az Aquinói Szt. Tamáson dolgozik. Manet Krisztus kigúnyolását, Van Gogh a Párizsi háztetőket, a Montmarte-ot, Nemezkalapos önarcképét és a Bakancsos csendéleteit, Munch a Vonzást és az Elválást, Marées a Narancsszedőt, az Erdeti jelenet este és a Lovas akttal képeket, Munkácsy Paál László portréját, Mészöly Géza a Balatoni halásztanyát, Ferenczy Károly a Királyok hódolását, Koszta József a Hazatérő aratókat, Fényes Adolf a Napszámost, Bernáth Aurél az Országutat és a Reggelt, Csernus Tibor a Párizsi emléket, Kondor Béla pedig a Pléhkrisztust festi.

34 éves Botticelli, amikor a Vénusz születését festi. Ugyancsak ennyi Leonardo, amikor a Sziklás Madonna első változatát, Cranach, amikor a Szt. Antal megkísér- tését, Parmigianino, amikor az Anteát, Vermeer, amikor a Bécsben lévő Festőművészetet, Tintoretto, amikor a Mária bemutatása a templomban képét, Domenico Fetti, amikor a Menekülés Egyiptomba vásznát, Georges de la Tour a Bűnbánó Magdolnát

363