Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Böröczki Mihály: Hírverés; Hazaútban; Bizonytalanok (versek)

Fáradt világ! Az isten hol lakik?

A három percben kérnék valamit, mi eligazít, utamra terel,

s az elbitangolt igazra tanít, mert nappal, mikor verő nap vakít, kérdésemre már senki nem felel.

3.

Bizony, bizony - én elámuldozom hogy jó hírnököm új reggelt örül, de csomó nőtt a paragrafuson, és minden mondat összetömörül.

Már az se jó, ha értelmét tudom, húz darabig, majd visszapöndörül, a tények tompa fényét bámulom, s kiballagok az árnyékom mögül.

Mégis világ! Keserű lesz a szám, ha mondatokba csavarják hazám, és dajdigálják - ríjj kicsit, ugyan!

Egy szittya nép vajúdta hajdanán, az Alpok alján, Kárpátok haván, s én nem állítok valótlant - Uram!

4.

Én magyar vagyok. Furcsa mondatom végigdöngi a világegyetem, ha kimondtam - hát veszni nem hagyom, ha összenőttünk, létezzen velem.

Csak ami van, azt akarom nagyon, az lélegző és emberi legyen, s ha csillagokkal kell eljátszanom, a csillagokat testvérré teszem.