Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Belépő: Botos M. László: F. és a világnézet; Három monológ; Edina unatkozik; A halálszem (kisprózák)
épp az én világomat keresik, de én már unnám őket. Érti? Ifjabb koromban persze én is... — Míg beszélek, lopva végigmér. Lebet, hogy tényleg nem tudja, ki vagyok. Lebet, hogy őt egy férfi üldözi álmában, ő csak azt ismeri. (És engem nem. Mert csak a veszélyt, a kellemetlent tudatosítja, és más dolgokat szinte észre se vesz. Mint az emberek általában...) — ...Ont nem untatná a kinőtt világa?- Engem? - Nem várta, hogy meg kell szólalnia. - ...Hát... Őszintének tűnik. A zavara. A pincér pirított májat hoz.- Önnek, uram, mit hozhatok?- Egy üveg pezsgőt, legyen szíves. A nő meglepetten felpillant. Aztán enni kezd.- És egy B menüt... Addig is igyekszem, hogy ne nézzem ki a szájából - mondom, amikor a pincér elsiet.- Sok sikert - mosolyog. (...A feleségem...) Mintha felbátorodna. Jön a pezsgő. És két pohár. A hab túlcsordul. Lehörpintem.- Remélem, velem tart. Az emésztést is segíti.- ...Hát jó. Ha nem szeret egyedül inni.- Emésztésére.- A magáéra - felel, majd hirtelen elneveti magát. Nevetek vele... Kilophatnám az iratait.- Furcsa férfi maga.- Csak látszólag. Közelről én is rettentő unalmas vagyok, mint mindenki. Lék Iván vagyok.- Máriássy Gabriella. — Kezet nyújt.- Én számítástechnikus vagyok. A TRIFEX-nél. Délelőtt irodában ülök, és úgy teszek, mintha csinálnék valamit. Néha lefordítok egy francia illatszerfeliratot a munkatársnőmnek. Kapom is a nyelvpótlékot. Hát maga?- A Rádióban dolgozom.- Mit csinál ott? Közben hozzák a levesemet. Eszem, és érdeklődő képet vágok. Lassan végez a májjal. Áttérünk a pezsgőre... Iszunk...- ...Véleményem szerint most már igyuk meg az egészet.- Igya maga. Nem akarok becsípni.- Akkor én csípnék be, és ki tudja, milyen lennék akkor. - mondom én. ... Jön a fekete tárcás pincér. Előszedjük a pénzt. Rövid huzavona (ki mit fizet?). Persze én győzök, és fizetek mindent... Felőliünk.- Gyerekkoromban sose értettem, hogy a felnőttek minek huzakodnak, „én fizetek - én fizetek” és közben hajtogatják: „ugyan, hisz semmiség”. De sajnos előbb-utóbb... Figyelmesen hallgat. A fejébe szállt. Kint az utcán tétován megáll. Gyorsan kérdem:- Merre megy? 326
