Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Kerékgyártó István: Orosz János rajzairól

Orosz rajzok sorával tárja fel ennek az ellentmondásoktól terhes, felgyorsult iramú kornak rejtőző arculatát. A rajzok szerepe kettős: önálló munkák születésének alkalma s egyben kutatás, felfedezés, előkészület a még nagyobb arányú munkákra. Az utóbbi fél évtizedben kibontakozó sokrétű és gazdag grafikai munkássága azt sejteti, hogy a következő években újabb összefoglaló érvényű festmények sorával jelentkezik majd. Erről a szívós és szenvedélyes kutatómunkáról, a folytonos megújuláskereséséről így vall maga a művész: „Rajzolva jutok előbbre, ez munkám alapja, gondolkodásom formája, mindent és mindenkit rajzolva ismertem meg igazán.

Ha festek, ha szobrot faragok, ha könyvet illusztrálok, vagy épületet, teret díszítő nagy munkát készítek, a rajzolás az, ami eligazít. Amikor önálló értékként jelenik meg a rajz, akkor is sok gondolkodó, kutató, kiteljesítő változaton keresztül nyeri el végső állapotát.

De talán még több az olyan rajz, amely nélkül nem születhetne kép, szobor, mozaik vagy üvegablak.

Sokszor azért rajzolok, hogy erőt gyűjtsék, de akkor is, ha a felgyülemlett harag, tiltakozás, félelem, a kiszolgáltatottság késztet cselekvésre. A nap, a homok, a tenger, az öröm, a boldog kitárulkozás, a természet tiszta fénye mind, mind gyönyörködtető ösvényem a rajzolásban.

Az ösvénynek úttá kell szélesednie.

Ezért rajzolok. A magam erejéből, képességeim szerint.”

Kerékgyártó István