Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Botár Attila: Az ősz ünnepei (vers)
a másik város ez vissza nem tér ide kofa bőrműves gombaárus hamis kegyeltek háza senkié pohos ebek máshol keresnek csontot pecsétek porára jár a darázs tűzre és urnára kész az alázat leszakadni a lét kerekéről a partig gázolva hűs avarban alig időz csupán letöröl alámossa a sorsot minden sorshúzást magába szippant a Duna a Jordán teríti termékeny üledékét a tájon amikor a féreg csont a csont foszfor a foszfor tűz a tűz kezdet a kezdet féreg kivehető a kéregdobokból gyökér és törzs és lombozat évgyűrűk suttogása a juharfa esztendők torkolatánál nézi a férfit rajongva lankadatlan hívná ágakkal szólítaná gyöngéd jelekkel három elemből él de elhamvad a lángban észak erős szelében búcsút int fiának az édes űrből a termés sugara rezdül rétegre zúdul réteg billent jégmadár húrra hárfák ligete kéklik krónikátlan csillámló belátás lehet a tengely heverő bot a kerék elvesztése fenyeget születőket rácsosodik a papír később átláthatatlan 259
