Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Zombor Béla: Kómában, Mit fogtál, Ne jósolj nekem, Búcsú a Kisasszonytól, Itt maradtam (versek)
Búcsú a Kisasszonytól Rámán Nielónak Menjünk, lépjünk meg innen, Ramón Nieto, még mielőtt össze nem tiporják a szélrózsa valamennyi irányát az avarillat-patájú őzek Rejtőzzünk barnás üvegszemük burája alá, és szökelljenek velünk minél távolabb Belenostól, ahol a Kisasszony mindig-bő, fehérített szoknyában tündököl Elérhetetlen, megválthatatlan kísértet O - nekünk. Meg gonosz. Fekete-pöttyös-pille-szíve nem felénk röpköd, hanem a benyali-költő-kertészeket babérozó Yago-hoz húz. Akinek „Nem szárad vér a kezeimhez! Csupán a szíveket kénezem, csupán a lelkeket nyúlósítom - legyenek engedelmes csúzlik a mindig-adott, a mindig-menlevelüket-mutogató gyilkosok kezében! A test? Mit számít az! Az asszonyok, lányok gyönyör-kristályos öle - mit számít az! A férfiak, iíjak szeretetéhsége, izmaik, lelkűk alkotásra feszülő zenéje - mit számít az! Beléjük, mindezekbe kaparják a kutyák a jutalom-csontot - s az ő porukat szórja vezeklésül a puszta-létével-vétkező halandó.”- Nem! Bizony hitványság volna „meglépnünk” innen, Ramón Nieto. 253
