Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tornai József: Isten-bisten, teremtőcske, Aranyszoknya, Fehér ló, fehér szerelem, Száműzetés-töredék (versek)
Aranyszoknya Sört ittunk s két korty között (újra meg újra) lepke-vergödésű szád. Nem tudom, hogy kerültünk ki az éjféli parkba. Sértett, kábult lombú fák gyászában a pad. Vállpántos blúzodból világít a melled. Ezt le kell vennem - nyúltam sűrű, arany szoknyád alá. Szaggatott látomás, agy-cikázás. Lábad szárnyai a pad támláján. Vérem túlvilági zuhanása. Megszületek az egyszarvú fény villanásában. Istenem, add, hogy sose engedjem el ezeket az izzadt kézzel szorított ujjakat! Kavics-gyümölcsű ösvény. Léptek valamikor, valahova. És minden szépség: szépséged mélysége a fél homlokodra lefutó hajadban.
/
