Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Valuch Tibor: Az irodalom polgára - Vázlat Schöpflin Aladárról
VALUCH TIBOR Az irodalom polgára (VÁZLAT SCHÖPFLIN ALADÁRRÓL) Ha két szóval kellene jellemezni Schöpflin Aladár életművét, akkor - azon túl, hogy a választás igen nehéz lenne - a hagyomány és modernség fogalmi kettőse volna a legtalálóbb. A Nyugat szerkesztőjeként, kritikusként és publicistaként egyaránt méltán elismert Schöpflin ugyanis minduntalan szembetalálta magát mindazzal, amit a két fogalom takar. Talán azért is, mert a változások korának embere volt. Alkotópályájának kezdete és kibontakozása egybe esett azzal a - tágabb értelemben vett - századfordulós időszakkal, amikor Magyarország a nagy átalakulás korát élte, amikor a modernség térhódítását úgy kellett hozzáigazítani a mindennapokhoz, hogy az az elevenen élő hagyományokat ne söpörje el, hanem azzal harmóniában alkossa újra az élet kereteit Magyarországon. Ez a két - csak látszólag ellentétes - fogalom volt az, ami végigkísérte publicisztikájában. S ezekkel kellett megküzdenie kritikusként és irodalomtörténészként, Gyulai Pál tanítványaként éppenúgy, mint Ady Endre barátjaként és költészetének hivatott értőjeként. Semmi kétség, Schöpflin a polgári Magyarország elkötelezett híve volt, aki mindenkit óvott attól, hogy a hagyományokhoz való ragaszkodást rosszértelmű konzervativizmusként vagy maradiságként értékelje, de ugyanígy nem tartotta szerencsésnek, ha a hagyományok mögé rejtőzve bárki is kétségbe vonta az elkerülhetetlen modernizációt. A nemzeti hagyományokba való bezárkózással szemben a hagyománytisztelő nyitottság híve volt, ahogyan ezt életműve is példázza. Hosszú élet, gazdag és változatos alkotói pálya adatott meg számára. A bő fél évszázad során, amit az irodalomban eltöltött, csak a Nyugatban hétszáz tanulmánya, kritikája jelent meg. A hetvenedik születésnapja alkalmából, 1943-ban kiadott bibliográfia a napisajtóban közölt cikkek és tárcanovellák, valamint a színművek nélkül is több mint háromezer címszót tartalmaz. S ugyancsak impozáns műfordítói teljesítménye is, hiszen a század első harmadában közel hatvan művet ültetett át magyarra. Az 1872-ben a felvidéki Manginán született Schöpflin Aladár pozsonyi lutheránus teológiai, valamint pesti bölcsészkari tanulmányokat követően, újságírói és kritikusi pályáját a Vasárnapi Újság segédszerkesztőjeként kezdte, majd egy évtized múltán került át a Franklin Társulathoz. E tíz esztendő 164
