Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Lackfi János: Színjáték, Jelenlét, A város? Civilizáció, Zongoraverseny (versek)
LACKFI JÁNOS Színjáték Néha égő, terjengő, kellemes érzéssel enged bennem egy-egy burok, mely régen vízhólyagként feszült Vagy összeránt egy hangulat, mint só a nyílt sebet S tartom a végre elkapott hangot hosszan és makacsul És egyre nézek önnön mélyülő kutamba meg-megbillenve peremén, hogy tán megkörnyékez a szédület Lenn akár futó kutya horpaszának lassítva változó domborzata Vagy lépcsőházi ferde és ritkás napsütésben a cigarettafüst, örvénylik, meggyülemlik és eloszlik valami Színészi tetteim alatt lélegzik a közöny őslelke megzavarhatatlanul Jelenlét Felcsapsz, mint fazékból a gőz, mint fűtőtestből víz, szivárogsz, lelkem bármely szobájában időz a gondolat, odabenn te várod. Alakomat felveszed, mint a lágy szövet, nélküled védtelen vagyok, vagy mint a bútor, az asztal, ágy - megújulást hoz mindig alkatod.
