Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Bella István: Cigány meggyfamadonna (versciklus); Dal; Kardok, kaszák; Paralellák; Palatábla; Fény fut át; Emberpár; A hiány hét napja; Itt az eső; Maria Pawlikowska-Jasnorzewska szomorú éneke a szerelemről; Tájzene; Nézz utánam!; Örök perben Cigány meggyfamadonna; Búcsúszó
Táj zene Már kottázzák az őszt a fecskék, dalba írják, s én olvasom a sok, fekete hangjegyfejecskét, a kottát a villanydrótokon: dó, re, mi, la; ti, dó re, szó, szó - dúdol a fa, elszolmizál, egyszercsak arany-hárfaszó szól: és peng, rezdül levélgitár, szín-xilofon. Az őszi kékek? nap-húrok? Cimbalom-Balaton? Fény dalt ver a barkafehérbe pólyáit szél a turzó habon? Egyik se. Csak ez a pár szó. Számról pergő nélküle-tél. Lecsap a nap: alkony-startzászló. Fecskék, nyár: rajt! Huss, falevél! Nézz utánam! Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám, este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Csak engem nézz, egyedül, igazán. Első és utolsó mozdulatod engem nézzen, mikor már szó vagyok, és fut, fut velem világ fölött a szán. Gyeplőm - napvilágpárhuzamosod - éj-nap nyakába vetve, ellobog. Trappol a fény. Árny dobban árny után. 7
