Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak… (próza)
udvarházban s ez a tudat messzesugárzó fényburokban tartotta egybe a várost, mintha azon a nevezetes napon, amikor a sóstavak füllesztő augusztusi páráját a Hargita süvítette, a Mezőhát továbbadta és a Mezőség lihegő tekenőjébe csapódó északi szél felperzselte ember és barmok lakta épületek és kertek, legelők és a Hanga határában a szérűk és a Túri-patak felé a berkek a bóra jeges fürdőjében mind átváltoztak volna, noha valamennyi a helyén maradt, az egyenetlen fasorok, a macskaköves sikátorok, a kockaköves főutca, a villasort felemelt tenyerén tartó meredek út, a szivattyús piactéri kút ezüstre fényesedett vasfogantyúja, az évezredesnek mondott római mérföldkő, ma a lovat köti hozzá a kovács míg szikrákat pattogtatva veri patájára a patkót, minden a megszokott helyén, csak éppen a kristály-levegőben, akárha időtlen idők óta erre, a felismerés pillanatára vártak volna, arra, hogy tiszta rajzukkal, áttetsző valóságukkal ráébredjenek és ráébresszenek fogantatásuk helyére, ahonnan lezuhanva, és megsüketülve tárggyá dermedtek -, így, ennek az öntudatnak fényében ragyogott ezután az egyik templomtorony rézgombja és a másik aranyozott keresztje, zuhogott a zsákokba a dió, a törökbúza, üvegesebben visszhangzott a palahegyen a harangszó, és mintha a görögkeleti templomban sem tokáltak volna ettől fogva oly kopott fakón -, a sugárzó burokban még a város nevét adó honfoglaló táltos és sziklájából vizet fakasztó szent király neve is élővé lett de a mindeneket megrendítő esemény oly természetes volt, hogy nagyanyámat, a város nagyasszonyát, ahogy életében zörgő pletyka nem szúrta kórószárra, úgy halála után sem magasztalták mint olyat, aki engesztelésre szorul, még azt sem mondták, szegény megboldogult, mert nem is lehetett elhinni, hogy nincs, vagy azt, hogy volt, legfeljebb ennyit, ha a lányok gyolcsot áztattak: a nagyasszony egy hétig áztatja, ha dióbefőttet készítettek: a nagyasszony a kötőtűvel kilencszer szúr meg minden szemet - és mindég jelen időben. =+=+=+= + + + (Folytatjuk) 124
