Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Géczi János: [ezer veszprémi naplemente] (versek)

- egy visszatérő vándor vagy polgár a vállán batyu esetleg kapa beleivódik mint festék a papírba

a vándorbotba a mozdulata- éppen leszáll az este ahogy a hegyen kaptat felfele

de ha választhatna mást akkor is vihar előtti alkonyat lenne- megy és a léptekbe beledől mindene a lépkedés talpnyom elé talpnyom nehézkedésben a nehézkedés úgy belenőtt e kijelentő módba mintha azzal azonos mintha önmaga a város

vagy a városhoz a minta volna- a tornyok és nyeregtetők fölött kóbor felhők és kölyökködök

s akár a királyi palásban a vetőfonal

hogy a horizontot adja

a falakra kihasal

egy kemény és vízszitnes vonal- átlós kerítés

falra könyöklő bástya kevés utcájú tömör forma amelybe a város magát berajzolta s e városnyi testű teret lombok ablakrácsok lánynevek lassú ujjakkal fényesítik nagytermetű bakonyi szelek mert mint könyvben egy ének- amelyben felgyúlnak-kihúnynak a rézkarc alatt a papírfehérek

s betűkkel a hangok rendre összeérnek tökéletesnek rendeltetett