Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Bogdán László: Holnap, avagy a végső búcsúk éve (próza)

szerint lekéssük a tavaszt. Merre van előre? Itt kelet kapujában vagyunk, ahol semmit sem vesznek komolyan. A szolgálat nehéz, a pénz kicsi, ő igenis aggódik... Ti nem értetek az egészből semmit. Ostobák! Én mindég mindenről lekések. Ok megszokták, hogy lenézik őket, hogy ők az örökös bűnbakok, a mindenkori vesztesek, a született balkáni balekok.

Igen, te, mi, ő, ti, én, ők vagy (vagyunk, van, vagytok, vagyok, vannak) a holnap hősei és munkásai, nyertesei és ez itt körülöttünk a végső búcsúk éve, szörnyek évada.

Uraim, velünk valaki játszik. Nyitottnak lenni, mit jelent ez? Sors nyiss nekünk tért, rejts el bennünket erdő. Addig húzzuk egymásra a vizes lepedőt, amíg még van víz, lepedő, amíg még vagyunk.

„Holnap, majd holnap!...”

JEGYZET

1 „A puliszka nem robban.” (román)

2 „A cirkuszi steksz csak cirkuszi steksz marad.” (román)

3 „Beszéljetek románul, vagy menjetek vissza Ázsiába, ahonnan jöttetek, barbárok. Amíg román kenyeret esztek, beszéljetek a mi nyelvünkön, a munka nyelvén, a front nyelvén, az állam nyelvén, átkozott hazátlanok!” (román)

4 „Végül is maga mi, bozgor vagy ungur-magyar? Ember legyen, jó uram és egészséges!” (román)

5 „Uram, becsapta magát, hülyíti magát egyedül.” (román)

6 „...mit mind üvöltőtök?” (román)

7 In memóriám 1990-1991.

in