Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Monoszlóy Dezső: Kodolányi László új szobrairól

hullt tárgyak alá gurított kerekeket, szerkesztett propellereket foléjük, az embernek abból az ősi nosztalgiájából kiindulva, hogy mozgásra serkentse a mozdulatlant. Alighanem azzal a hittel is támogatva, hogyha már szólásra nem bírható, szabaduljon fel a benne dermedt mozgás. Fémből és fából összeszerelt szobraiban én a tárgyak feltámadását látom, égberepeső jelképeinek a műélvező képzeletében is sikeres emelkedést kívánok.

Mit illeszthetnék még az elmondottakhoz, anélkül, hogy az egészet megosztó részletekbe bonyolódnék? A mozgásra buzdított tárgyak bűvöletében talán valami meseszerűbe kapaszkodhatnék, csakhogy ehhez a gyerekkorig kellene visszaszaladnom, ott hever az űt szélén Óz, a csodák csodájának bádogembere, valaki megolajozza a tagjait és elindul. Mellette lépkedek én is, a fiatalság, a művészet olajával felizgatottan, szalmaemberként, gyáva oroszlánként, Judie Garland szoknyájába kapaszkodva.

1157