Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Bogdán László: Holnap, avagy a végső búcsúk éve (próza)
Vér. A végső búcsúk éve. A zenekar tust húz, a párok lassan, unottan, ráérősen válnak szét, a négykézláb mászó nők intim ruhadarabjaikat keresgélik a földön, a férfiak újabb és újabb pezsgősüvegeket nyitanak ki, a tér közepén csak a magas nő és megvaduló partnere nem hallja a jelt, ők még mindég önfeledten ölelkeznek a vakító fényben, a tömeg lassan gyűl köréjük, pezsgővel spriccelik őket, de a pár semmiről nem vesz tudomást, a konfetti- és virágzáporban, amikkel nevetgélő lányok bombázzák őket, kigyulladó arccal vesznek el egymásban; a nő hosszú baja eltakarja az úr halottsápadt, hunyt szemű arcát. A bal oldali tömegből néhány fickó ebben a pillanatban üldözőbe vesz egy igen-igen előremerészkedő „ellenfelet”, a tankok mellett kapják el, leverik a főidre, brutálisan ütlegelik, a sikoltozás és üvöltés ha lehet erősödik, a katonák mégsem bújnak elő a tankokból, a lányok kézen fogva, kör alakban táncolnak az ölelkező pár körül, a kisfiú változatlan kitartással lődözi a szállongó léggömböket, a hatalmas pukkanásra a tankok újra puhán, csak az általuk hallott dallamra indulnak egymás felé, kétfelé osztva megint a teret, az általuk előbb megnyitott kaput elzárva, szorosan tapadnak egymáshoz. A magányos, félboltra vert alak, rongycsomóként marad a »senki földjén«. Még élő kérdőjel. Most a nő végre kinyitja szemét, mond valamit, nem lehet érteni, orrából vér szivárog. A férfi torokhangon üvölt, a tankok csöve méltóságteljesen forog körbe. A végső búcsúk éve. A magas nő most tápászkodik fel a földről, tépett ruháját keresgéli, haja csap- zottan tapad fejéhez, orrából változatlanul szivárog a vér, teste síkosán fénylik a rálocsolt pezsgőtől. A férfi magatehetetlenül fekszik a földön, fejét eltakarják a konfettidarabok és a virágok, szeme csukva, mellette eldobált fegyverek, lécdarabok, egy kettétört bunkó. A tömeg kéz a kézben fáradhatatlanul táncol körülöttük, köveket, üvegeket, tűzbombákat hajigálva szidalmazza egymást. A nő nem találja ruháját, már nem is keresi tovább, visszafordul, partnere főié hajol, valamit súg a fülébe, majd, mint aki végre megtalálta a feladatát, csókolni kezdi a férfi pezsgőtől, verítéktől csapzott testét, araszolva halad lefele, a zenekar tust húz, gyújtóbombák villognak a levegőben, megfejthetetlen kérdőjelek, egy férfit vállán talál el üveg, véresen hanyatlik hátra, a meztelen táncoló lányok most takarják a nőt, nevetve biztatják, néhány üveg a tankokon csattan, a zaj erősebb, mint a kisfiú által lelőtt légballonok durranása. Egy gyújtóbomba tartalma hatalmas kékes lánggal lobban fel a tank csövén, a magas férfi továbbra is ernyedten bever a földön. A nő megkaparint egy pezsgősüveget, nagy kortyokban iszik, majd önzetlenül itatni kezdi partnerét is. A férfi szájában bugyborékol a pezsgő, feje mellett kettétört felkiáltójel a furkósbot. A végső búcsúk éve. A tankokat megkerülve, rajtuk elmászva a másik tömegből néhány vállalkozó 108
