Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Varga Imre: Ahonnét jöttem, ott most háború van - Beszélgetés Balázs Attilával
- Emlékek, történelmi képek mennek veszendőbe, mondtad. Ez Bácska te- lepítettsége miatt lenne így? A történelmi folytonosság hiánya miatt? Hogy számottevő polgári elem jóformán alig van azon a tájon? Hogy az előrejutás feltétele gyakran a múltvesztés? Tudtommal magyar területek közt Bácskában legy- gyakoribbak az öngyilkosságok, és személyes tapasztalataim szerint más vidékeket megelőz az önmérgezés, önsorsrontás, az alkohol ködében, cigarettafüstben tévelygők száma. A negativizmusra való hajlam. Lélektelenség. Szere- tethiány.- Személyes tapasztalataidat nem vonom kétségbe, s véleményeddel nem szállók vitába, mert most se erőm, se kedvem nincs hozzá. Azt azonban kétlem, hogy épp a Bácska lenne a világ legsötétebb pontja, ahol minden rossz a legtöményebben jelentkezne... Mivel erről nem vagyok teljes mértékben meggyőződve, állításaidra nem bólinthatok rá egyértelműen. Tény, hogy az erőszakos telepítés megtette a magáét, hogy az előrejutás feltétele gyakran a múltvesztés, amiről már beszéltem is, meg hogy ijesztő méretű az öngyilkosság, de hogy oly kirívóan vezetnénk az önmérgezésben, az ön sorsrontásban, az alkohol ködében és a cigarettafüstben tévelygők számában, ezt nem mondanám. A városokban egyébként létezik számottevő polgári elem, persze azzal, hogy a magyar polgári elem kisebbrendűségi érzésekkel teli, hisz automatikusan másod- vagy hatodrangúnak számít minden, ami kisebbségi. A szerbek hatalamaskodásra hajlamosak, s mi eben a viadalban alulmaradunk magyarként. Bácskai vagyok, nem akarok még én is beléjük rugdosni, így itt abba is hagynám. Való igaz, hogy Bácska szeretethiányban szenved.- A családok nagyrésze ott furcsamód nőközpontú. Az asszonyok, anyák, feleségek tartják össze és irányítják a családokat. A férfiak lettek a bizonytalansági tényező: a munka, pénz, mámor, „felelősség” elidegeníti őket a mindennapoktól. Nem tisztelik önmaguk egészségét, életét, hogyan becsülhetnék meg hát a másét?- Hát, a mások életének megbecsülése most csakugyan nullponton van, azaz: mélyen a negatívban, s nem az egészségtelen életmód az, amely elsősorban elviszi a férfiakat, teszi nőközpontúvá a családokat, ezért esik nehezemre erről beszélni. Munka nincs, öldöklés folyik. A jelenlegi álláspont szerint ez is elvégzendő munkának minősül. S mámor is van: a katonák napi fejadagja fél liter rum. Csakhogy most nem a rum megvonása a központi kérdés. A gránátokat kellene elvonni az összes élestölténnyel együtt. De mondok valamit a megnyugtatásodra. Malmodra hajtom a vizet. A Balkánon, de Bácskában is, amennyiben különállónak tekintjük Bácskát, régi hagyománya, mitológiája él a kocsmázásnak. Többezer kimódolt, gyakorta szellemes érvvel bizonygatják az állandó ivás szükségét, tehát a kocsmai létet, ami alapvetően férfiasnak számít. Ugyanakkor biztos, hogy leszámítva a lakodalmakat és az egyéb kivételes eseményeket, az alkohol mankóként működik. A balkáni kocsmában ugyanúgy, mint itt. Vagy Finnországban.- Én valami emberfeletti szomjat sejtek ennek okaként. Amit nem csillapíthat a kocsmában fölhajott sör, bor, pálinka. Gyávának, felelőtlennek tartom azt a népet, amelyik nem mer magával józanul szembesülni.- Bizonyára igazad van.- Van ebből valami ésszerű kiút? Mi a teendő?- Ebben az egész összekavarodott életben kevesen figyelnek az ésszerű 1097
