Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Beke György: Nyelvi szabadságháború (esszé)
kola szerepelt, míg ma 47 iparos tanonciskola megnyitásáról adhatunk számot. A mezőgazdasági iskolák mellé felügyelőt neveztek ki, s szeptmber 15-i értekezletünk kidolgozta a népünk igényeinek s az ország mezőgazdasági fejlődésének egyaránt megfelelő romániai magyar mezőgazdasági iskolahálózat tervezetét. Mezőgazdasági felsőoktatásunk megoldásának kérdését a nemzetnevelésügyi minisztériumban és a pénzügyminisztériumban meghúzódó reakciós elemek gáncsolták el... A kolozsvári almémöki iskola keretében magyar tagozat létesült. Míg tavaly az első év 9 növendékkel indult meg, az idei második iskolai évben az első évfolyamnak már 39 új növendéke van. Komoly fejlődés mutatkozik a már előbb létesült főiskolák terén. A Zene- és Színművészeti Főiskola Kolozsvárt 160 növendékkel, 17 tanárának működése folytán egy év alatt országunk szellemi életének komoly tényezőjévé vált. A Bolyai Egyetem is nagy fejlődést mutat. Míg tavalyi jelentésünkben még azt mondottuk, hogy az állami költségvetésben a román egyetemmel szemben a magyar egyetem hátrányosan szerepel, az idén a demokráciánk fejlődése tükörképe gyanánt és a román demokratikus erőkkel való szoros együttműködésünk eredményeként, a Bolyai Egyetem az állami költségvetésben arányosan és méltányosan szerepel. A költségvetési tételek ugyan nem elégségesek a korszerű igények és a Bolyai Egyetem nagyobb beruházási szükségleteinek kielégítésére, de ez már nem nemzetiségi kérdés, hanem a mai nehéz, de átmeneti gazdasági helyzetünkből folyó hiányosság, amely az ország tudományos életét és intézményeit általánosan, de ideiglenesen érinti. Egyetemi hallgatóink száma székelyudvarhelyi naggyűlésünk [1946 nyaral óta 2300-ról 2800-ra emelkedett. így mindjobban kidomborodik az a hatalmas szerep, amely egyetemünkre a demokratikus szellemi utánpótlás terén vár.” Mikor foszlanak szét a remények, derül ki, hogy ábrándok voltak egyik oldalon, a magyarok között, és képmutatás, csalás a másik oldalon? Az 1956-os magyar forradalom leverése után Romániában megkezdődik a magyar oktatás lassú felszámolása. Az ürügy: a nacionalizmust szülő magyar „elszigetelődés” megszüntetése. Akárcsak most, Iliescu elnök idején. Első áldozat a Bolyai Tudományegyetem. Evekkel előbb megszűnik a Magyar Népi Szövetség is. Tulajdonképpen az iskolák 1948-as államosítása indítja el a folyamatot. Csak az erdélyi magyarság még nem érzi át igazán. Állami kézbe kerül valamennyi felekezeti iskola, a tanintézetek majdnem a fele. Az egyházak kezelésében nem marad meg egy sem. (Magyarországon a római katolikus és a református egyház megőrizhet néhány középiskolát, legalább mutatóban.) Az államosítás a magyar iskolák felszámolásának kezdete. Gyulafehérváron nemcsak elkobozzák a négy évszázados római katolikus főgimnáziumot — akkor a Majlátb Gusztáv püspök nevét viseli -, de egyben azon nyomban meg is szüntetik. Örökre. Helyette csupán egy kántoriskolát engedélyeznek. A református egyház még ezt sem tarthat fenn. Ha grafikonra rajzolnók fel az erdélyi magyar iskolák, illetve tagozatok — egy-két kivétellel, egy idő után már csak azokat találjuk - számszerű jelenlétét a romániai oktatásban, nagyon hullámzó vonalakat kellene húznunk. Meg1063
