Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Beke György: Nyelvi szabadságháború (esszé)

Két történelmi felismerés késztette a Kárpát-medence magyarságát a nyílt, közös fellépésre.

Egyik az a tapasztalat, hogy sem a magyar „óvatosság”, sem a szomszédokkal fennálló barátság megőrzéséért hozott ezernyi magyar áldozat nem akadályozta meg a Kis-Antant újjászületését, csonkább alakjában, mint hajdanán volt. Ugyanis az utóbbi fél évtizedben szétesett a trianoni békerendezés két alapvető „műve”: Csehszlovákia és Jugoszlávia. De a két soknemzetiségű ország romjaiból megmaradt Szlovákia és Szerbia újra egymás felé keresi a kapcsolatokat, és ebben a készülő összefogásban Románai játsza a vezető szerepet. Még az sem gátolja meg a gyors szövetkezést, hogy már nincs mögöttük a hajdani Kis-Antant sugalmazója és patrónusa, Franciaország, amelynek vezető köreiben kezdik felismerni, hogy milyen véres fejleményeket eredményezett Trianon és az utána követett antantpolitika.

Legfontosabb cél: a magyarság rovására létrejött helyzet megmentése és a kisebbségi magyar nemzeti közösségek lehető legteljesebb értékű kiszorítása, nyelvének, iskoláinak, művelődési életének elsöprése.

Nyíltan beszélt erről az Iliescu román elnök és Meciar szlovák miniszter- elnök találkozója után Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom elnöke:

„Vladimir Meciar romániai látogatásának bizonyos vonatkozásait nyilvánosságra hozataluk előtt ismertük. Tudtuk, hogy létezik egy olyan szlovák külpolitikai felfogás, amely román és szerb orientációra épül. Ezt igazolja az is, hogy a találkozó előtt több titkos megbeszélés zajlott a román és a szlovák kormány képviselői között. Ezek a találkozók bizonyos célokat szándékoztak összehangolni. Meciar kormányra kerülése előtt a Szlovák Nemzeti Párt többször tárgyalt vezető román politikusokkal. Az SZNP a szlovák kormány tagja, és nagyrészt e párt elképzelései szerint koordinálják Szlovákia külpolitikáját. Hozzá kell tenni azt is, hogy mióta létrejött az önálló Szlovákia, egy olyan, országok közötti kapcsolatrendszer kialakítását tervezik a szlovák parlamentben, amely bizonyos mértékben emlékeztet a két világháború közötti Kis-An- tantra. Ám Ukrajnát ebbe nem tudták belekapcsolni. A szlovák köztársasági elnök Ukrajnában tett látogatása alkalmával - 1993 első felében - az ukrán fél visszautasította azt a javaslatot, hogy hangolják össze mindazoknak az országoknak a külpolitikáját, amelyek területén magyar kisebbség él. Románia és Szerbia viszont nem utasította el ezt az ajánlatot. A román-szlovák alapszerződésbe beiktattak egy olyan mondatot, amely szerint a szerződő felek kötelezettséget vállalnak, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségek minden olyan tevékenységét megakadályozzák, amelyek szemben állnak a másik fél politikájával. Világos, hogy Románia és Szlovákia között mélyebb együttműködés körvonalazódik. Ez az együttműködés talán diplomáciai kategóriává is vált most, az Iliescu-Meciar találkozó után. Egyértelmű, hogy ezek a külpolitikai mozgolódások Magyarország külpolitikai tevékenységének ellensúlyozására jöttek létre.” (Sorbán Attila: íjjászületik a Kis-Ántant. Erdélyi Napló, 1995. augusztus 9.)

Másik tapasztalat, amelyik beérlelte a közös, egybehangolt magyar fellépést a Kárpát-medencében, a szintén egybehangolt magyarellenes románszlovák—szerb politika ellen: az egyes nemzeti, kisebbségi közösségek elszigetelt, magányos küzdelmének sorozatos kudarca.

1060