Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Balázs Attila: Tábor Ön? Reflexió? Ön. (próza)
(Na, ez meg már végképp érthetetlen.) — Kérlek szépen, a dolognak nincs logikája! VIGYÁZAT, KUKORELLY LÖVŐHELYZETBEN! (Mert a „Kuksi akkorát tud durrantani, hogy kiesik a protkód” - idézet részemről!) Kukorelly (Endre, A valóság édessége és egyebek szerzője valahogy lirice elkeveri a labdát, így a tornyosuló fellegek szerteoszlanak). (Süt a nap a szemedbe, s mintha valahol angyalok énekelnének. Falzett. Kemény Keményen beléd megy, de ez tényleg csak egy meccs, mindenféle célzat nélkül. Körösi már amott kavar, s ez felszabadító. Izgalmas csatározás. Hol itt, hol pedig amott a labda. Ez így van jól, de legjobb lenne, ha egy kicsit többször lenne nálunk a labda, labda, labda... STB. PAM-PÁ-RAM, PAM-PA-RAM. STB.), Kukorelly... Endre. Miért lődöz folyton ide? Tán boldogtalan? A kapus, aki tulajdonképpen fél, amúgy szereti Kukorelly Endrét. (A boldogtalant.) „Gyakran” gondol Kukorellyre, s mindig felismeri a tömegben. Akkor is, ha Endre álcázásképp boldog képet vág. A kapust ez nem téveszti meg. A kapus felismeri Endrét a felezővonal másik oldaláról is, s szinte önmagát látja benne. És szinte örül, amikor Endre „átgöröngyöli” magát a felezőn. Akár tapsolna is, ha nem kellene épp védenie. Most megint jön az Endre? Ez a kapus reális félelme Endrétől. Akkor is, ha a piacon paradicsomot vásárolni látja. Mert Endre... Az Endre. (Mindenféle Dalmáciától és egyebektől függetlenül.) Kukorelly Endre. S Hrabal hatalmasat rúg. Nincs is „semmi köze”. (Ép eszű olvasathoz. Nincs önmagával mentségben.) A kapus egy lerongyolódott, lepusztult alak. Hasra vágódott színész, aki - valamilyen szerencse folytán - mégis minden labdát kifog. Erről mag a meg: Vitttgenstejnstájn monda azt, hogy-hogyan a „kapufa” félelme és így tovább. De itt Marx sem tűnik olyan szerencsésnek, hogy olvashatta volna a Vájszt. Aztán így. (Mindenki lőtte a magáét. Kukorelly itt ilyen. Senkivel sem azonos.)- Jól védtél, Pupák! - mondta a kapusnak a „mérkőzés” után Mr. Csejdy András. S az mindenfélét össze meg vissza gondoló Pupák kapus ettől boldogan vonult az öltözőbe. De büdösül úgy érezte, hogy valamiket azér’ még lábjegyzetelnie kellene.* Mert a madarak röpte sem olyan, miképp az a teknősbéka páncélzatán (belerajzolva) emlékeztetőül megmaradt. S egy gól szilárdsága sem azonos a hálóéval. Ha nagyon tudni akarjuk, írótáborban 1994-ben jártam legutóbb, mégpedig a tataiban. Ott védtem, de nem is nagyon támadott senki. Valaki ugyan * Picsába talán egy-két dolog. Veszhet! 99
