Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - G. Komoróczy Emőke: Határ Győző: Bábel tornya

tam Bábelt... Bab-Ilit, ahogyan ti nevezitek, de én csak Baobileonikének nevehu Tissz cb-halima akaleti! Mezra elni-fat ra- hati bad tahira! va’alejkum aji- rana biszmillohu rabat aji! jepa dzsale nyeuzseli mo hunka jesztyila da ka- puznyiku eng1 sza’ u’ ti po küi shi ha ming’ pau ko tu

A „kujundzsiki töredéknek” itt végeszakad. A törés mentén haladó szöveg nagyobbrészt érthetetlen, s már nem is ugyanazzal az ékírással íródott. Határ Győző a jövő nemzedékekre bízza a képzeletbeli hátramaradt részek valamikori megfejtését.

Bábel tornya azóta is egyre épül, újraépül, de valóságosan soha nem épülhet fel. A tömeg mindig Kánaánba készül, de Kánaán minden nemzedék elől tovaillan. Határ Győző már ekkor (1948-ban!) tisztában volt vele: Bábel tornya éppúgy, mint Kánaán: csalimese, tömeg-kábító(szer). Akkor, amikor a politika a „Lobogónk: Petőfi!” jelszót hirdeti meg, s Mózes népvezéri ideálképét kötelező modellként állítja az írók elé - ő ezzel a rendkívül áttételes, szimbolikus művel válaszol. Ironikus korrajzot is ad egyúttal - ez a korrajz ma is érvényes, az ezredfordulón. A gondolkodói felelősség, a szellemi tisztánlátás késztette arra, hogy ráébresszen valódi helyzetünkre, lehetőségeinkre. Nem véletlen, hogy alig egy év múlva már ő is börtönlakó, s regénye majd csak 1966-ban jelenhet meg, Stockholmban.

Napjainkban szemünk előtt omlott le ismét Bábel tornya. Ki tudja, a személyiségcseréből s a nyelvi zavarodottságból kigyógyulhat-e valaha is ez a nép? Tévedés és naiv illúzió minden új nemzedék ama hiedelme, hogy minőségileg más valósággal áll szembe, mint atyái. A buktatók lényegében változatlanok. A mítoszok épp arra hivatottak, hogy ébren tartsák az emberiség emlékezetét, a buktatók emlékét is. Mert történelmi tudat nélkül nincs, nem lehet jövő.

1046