Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Bertha Zoltán: Pécsi Györgyi: Olvasópróbák

nőkkel terhes létezés összes kínját, próbál hozzáférkőzni a határtalan abszolútum, szabadság teljességéhez, s virrasztó közvetítőként, megtöretett, krisztusi „corpus”-ként enyhíteni a valóság erkölcsi és ontológiai abszurdumán. A kényszerűen is vállalt ön- feláldozás, „önélveboncolás”, a protestáló azonosulás az elkerülhetetlennel: mindez a létfilozófiai és a képviseleti magatartás szintézisbe hozásának gigantikus kísérlete. Ebből az egyeztető szemszögből értékeli Pécsi Györgyi Tőzsér Árpád írásművészetét is, illetve veti össze kettejük vívódásának párhuzamba állítható stációit („Anyag és eszme közt a félúton”). Tőzsémél a felnevelő paraszti miliő örök beidegződéseit, a tapasztalati múlt, az „aranykor”, az egység elveszítésének krízisét, a modem, szorongásos közérzet, magány és hiánytudat meditativ atmoszféráját, mítoszi arányait emeli ki, miközben lét és tudat szétszakadásának egyetemes és személyes válságában is felfejti az életgond gyökeres, empirikus kisebbségi és közép-európai összetevőit. S hasonló éleslátással jellemzi a Sütő-drámák hőseinek erkölcsi viselkedését, a fölemelt és a lehajtott fejű, az igazán autonóm és a gyengeségét hatalommal leplező ember különbségét, ellentétét, furcsa komplementaritását.

Az Olvasópróbák-kötet irodalomkritikai eredményeinek horizontját tovább szélesítik azok a bírálatok, amelyek olyan jelentős hazai költőkről szólnak főként, akik szintén hagyomány és modernség, megélénkített örökség és ragaszkodó lelemény érintkezési övezetében nőttek szuverén egyéniségekké. A kulturális régiséget feltámasztó míves-veretes „kodályiság” (Csanádi Imre), a dacosan, lázadva követelt és követett tisztaságevidenciák, eszményítés, ember- és természetközpontúság (Utassy József), a romlottsággal hadakozó morális indulatot kozmikussá stilizáló eruptív, expresszív- szürreális, dekoratív-szövevényes képiség (Döbrentei Kornél), az elemi igazságérzetet a keresztény, biblikus, liturgikus emelkedettség, motivika világába ölelő hit, rezignált bizalom (Nagy Gáspár), vagy a hiteles történelmi felelősségtudat (Simonffy András) értékeit becsüli és védelmezi Pécsi Györgyi ezekben a remekül összefogott pályarajzokban, kisportrékban.

A mai magyar irodalomnak - és a határokon túliaknak is — többféle áttekintő feldolgozása született már meg. Az átfogó történeti folyamatok vázolása mellett ugyanakkor nélkülözhetetlenek az empatikusán műelemző, közelképeket nyújtó munkák; amelyek az irodalomtörténeti összefoglalások alapjául szolgálnak. Pécsi Györgyi könyve, ezek sorába tartozván, ilyen értelemben is gazdagító teljesítmény.

(Felsőmagyarország Kiadó, 1994)

95