Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Soltész István: "Szép a kettős székelyhuszár"
jószágőrzésnél, nem szökik-e tilosba az állat? A gabonamunka legnehezebb aktusánál, az aratásnál, legényes erővel vágja-e a rendet Berci? Akatonai szolgálat volt a legkomiszabb férfiassági próba, ehhez kötődött a sorozás, a bevonulás liturgiája. „Möggyógyult, mert katona is vót!”, indokolják Tápén. Mezőkövesden rári- vallnak a hencegőre: „Erigy, ember vagy te? Katona se vótál!”5 így lett a felnőtté válás okmánya a letöltött idő obsitja. A fiú nem is nősülhetett előtte. A szolgálattal vizsgázott fizikai, lelki erőből, életrevalóságból, bajt legyűrő készségből, családfenntartási vállalhatóságból. Gyötörte a honvágy, nagyon hiányzott az anyja, a kedvese, de lassan megszokta, elfogadta az egysorsú pajtások közösségét, a legény férfivá edződött testileg, lelkileg. Nem a parasztok feltételezett vadsága, misztifikált „született” katonaisága miatt jelentek meg a falu életében a militarista, militáns motívumok, hanem mert eddig nem ismerünk háborúk nélküli századot. És mert a hosszúra nyúlt feudális, feudalizált viszonyok miatt, minden időben a parasztság adta a katonatömegek majdnem teljességét. De nem jókedvében és nem a természete miatt. Most a „huszáros” dolgok érdekelnek bennünket. A háztetők utcára néző oromcsúcsának jelképes, otthonra vigyázó bálványos, faragott figuráit sok helyen nevezték „katonádnak.6 több tájon kardmarkolatot mintáz a tetőnyárs.7 Ahasználati tárgyakon huszárfigurák is láthatók. Akorondi kályhacsempén, a nógrádi padok támlakazettáiban, a vásárhelyi cseréptárgyakon, a somogyi tülkös sótartókon, a pataki pálinkás bütykösökön. Hímes tojásra festették, mézeskalácsból mintázták meg.8 Huszárrostélyosnak mondták a zsírban hagymával pirított kenyeret.9 Sokan viselték a „Huszár” ragadványnevet, mint a lentiszombathelyi ember, akinek az apja az első világháborúban a 20. huszárezredben harcolt.10 A XIX. században született új viselet férfiruhái a korabeli lovas katona öltözékét, a huszáros nemesi ruhákat másolták: zsinóros dolmányt, panyókára vetett mentét, vitézkötétes szűk nadrágot, díszített keményszárú csizmát. A sarkantyút, amely sokáig nemesi privilégium volt, az obsitos huszárok hozták divatba.11 Tollas pörgekalapot a 9. Miklós huszárezred tisztjei hordtak 1848-49- ben.12 Malonyay szerint egyes vidékek hímzésének, szűrszegélyének uralkodó színe azonos volt ama ezred paroliszínével, ahová a táj adta a katonákat. A Vas megyei Kéthelyen a XEX. század végén a menyecskék még piros ruhában mentek a temetésre. A középkor környékén a lovas katonát vörös süvegben hántolták el.13 Csíkban a huszár famíliákhoz tartozó lányok kék pántlikát kötöttek a hajukba és őket huszárlányoknak nevezték, a fehér, sárga szalagosok voltak a gyaloglányok.14 A karcagi mókás lakodalmi „lovazás”-kor két egymásbafogózó, derékban előrehajló, pokróccal beterített legény formázta a lovat, erre ült a „huszár”, a mindenkori vőfély. „Belovagolt” a lakodalmi házba, a vendégek a paripát csipkedték, az rúgdalva, nyerítve vetette le a huszárt, majd összerogyott, mintha kimúlt volna. Bánatában a lovas is holtnak tetette magát. Lócára fektették és tréfás prédikációval parentálták el. A fiúgyerek legnépszerűbb játéka a faragott kard, puska volt, alkalmatos bot a paripája. Annyira magától valóan, mint a kislány babázása. A birtokosok előnyben részesítették a volt huszárokat a bizalmi állások betöltésénél, hajdúknál, lovászoknál, parádés kocsisoknál, béresgazdáknál, lópat- koló gyógykovácsoknál. A lóápolás eszközeit, módszereit, fogásait a huszárok vitték haza a falusi istállókba. Népszerű lónév a „Huszár”, a „Nyalka”, a „Vitéz”. Ha már katonának kellett menni, szerencsésnek tartotta magát, aki huszár 968
