Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei
A konkrét alkalmazást illetően ritkán fordult elő, hogy egy ezred valamennyi százada azonos seregtesthez beosztva együtt lett volna. A 16. Károlyi-huszárezred 4 százada például 1849 nyarán a fel-dunai hadsereg kötelékében a főhadszíntéren, 1 százada Erdélyben, 1 a bánsági hadszíntéren küzdött, maradék 2 százada pedig a tartalék hadtest kötelékébe tartozott. Mindez megnövelte az egyes osztályparancsnokok funkciójának fontosságát, önállóságának jelentőségét. A huszárosztályok parancsnokai között hárman — Arányi Károly, Hodászy Sándor és Rátz Sándor - voltak Vas megyei születésűek. Arányi Károly Szombathelyen született, 1813-ban. Apját Goldner Ferencnek hívták, aki közhuszárból császári-királyi őrnaggyá küzdötte fel magát, s aki magyar nemesi rangra emelésekor vette fel az Arányi nevet. Ugyanekkor zsidó vallását elhagyva katalizált. Fia, Károly apja példáját követve 1832-ben csapott föl közvitéznek a 6. huszárezredhez, s 1848-ban már főhadnagy volt. Ezrede Galíciából 1848 augusztusában elsőként hazatért osztályával a Délvidékre került, s már az említett hónap 28. napján kitűnt Ecskánál a szerb felkelőkkel folytatott ütközetben. A magyar hadügyminisztérium ezért szeptember 7-én alszázadossá léptette elő. Több kisebb délvidéki csetepaté után neve az október 13-i zichyfalvi ütközetről szóló hadijelentés kapcsán került az újságokba, s hozta meg számára a századkapitányi rangot (nov. 7.). 1849. január végén osztályával Erdélybe küldik. Február 9-én, a piski csata napján csatlakozik Bem seregéhez, s ezúttal körültekintő okosságával tűnik ki. A sereg mögött tartalékban állva figyeli a csata forgatagát - hol a magyarok, hol pedig a császáriak felé látszik hajlani a hadiszerencse. Most éppen az utóbbi történik. A császáriak áttörnek a Sztrigy folyó hídján, s a magyar csapatok rendezetlenül özönlenek vissza. Arányi villámgyorsan kordont vonat huszáraival az úton, feltartóztatja a menekülőket, akik rendeződnek, ismét hadrendbe állnak, és megállítják a császáriakat. Majd ellentámadásba mennek át, és az egész napos csata az erdélyi magyar sereg legnagyobb győzelmével végződik. Bem a csata után azonban hiába kereste az ügyes huszártisztet. Arányi az ellenség üldözése során túlzottan merész volt és az ellenség fogságába esett. A császáriak hadműveleti központjának, Nagyszebennek a bevételekor több száz fogoly bajtársával azonban kiszabadult, s most már a jutalmat is átvehette: március 21-én őrnagy és a 10. Vilmos-huszárezred Erdélyben hadakozó osztályának parancsnoka lett. Erdély felszabadítása után részt vett a Temesköz visszafoglalásában - 1849. április- május —, melynek során Bem a katonai érdemjel 3. osztályával tüntette ki. S 1849 nyarán ott küzdött az erdélyi harcokban is, mindaddig, míg a honvédsereg döntő vereséget nem szenvedett. A szabadságharc végén Bem tábornokkal kimenekült, a császáriak büntetlenséget szavatoló ígéretében bízva 1849. október végén azonban visszatért Magyarországra. Közel másfél év vizsgálati fogság után Nagyszebenben halálra ítélték. (1851. január 11.) A siralomházba került, ahol 4 hónap elteltével közölték vele, hogy ítéletét a „legfelsőbb kegyelem” 2 év várfogságra változtatta. Ezt a csehországi Josefstadtban töltötte le. Kiszabadulása után mérnökként Szombathelyen kereste kenyerét, majd megnősült és felesége jánosházai birtokán gazdálkodott. A kiegyezés után a fővárosba költözött, ahol a város önkormányzatánál kapott állást. Nyugalmazott köztisztviselőként 1892-ben Budapesten hunyt el. Hodászy Sándor 1812-ben, vagy 1813-ban Söptén látta meg a napvilágot birtokos nemesi család gyermekeként. Apja Hodászy Ignác, Vas megye hivatalnoka, anyja Herte960
