Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - László Gyula: "egy XX. századot végigélt magyar ember emlékezései"

Tudományos Tanácstól megkaptuk az Alkotmány u. 20. I. 5. lakást, közben a bútorunk a Hopp Múzeumban volt lerakva. A Nemzeti Múzeumban Oltványi Imre, a Múzeumi Tanács elnöke mint főigazgatót fogadott, de jó barátaim ezt elfűrészelték, akárcsak professzorságomat. Végül is a Régészeti gyűjtemény kiállítását rám bízták s azért kaptam fizetést. Berendezkedtünk a négyszobás lakásban. Attól féltem, hogy valami elvtársat betesznek hozzánk társbérlőnek s ezt a negyedik szobát és a konyha felét leadtam egy Kuhl nevű gh-s nak. De szerencsére néhány év múlva én is kaptam egy szobát a szomszédtól, mert félt a magas lakbértől. így maradtunk négy szobában, alig férünk a sok könyvtől, képtől, szobortól.

TIHANY, MIRE JÓ A FEHÉRNÉP

Egyik húsvétkor Litkey Gyurkával felültünk a vonatra és elutaztunk Tihanyba, ahol Takács Gábornál, a klastrom kertészénél kaptunk lakást. Gyurka növényevő volt, Én már nem. De azért az ablakba kitett szalonnám felét megette az egér, a másik felét én. Ott festettünk és „társadalmi életet” éltünk, ami főként abban nyilvánult meg, hogy házigazdánk írt egy drámát, amiben vagy 32 halott volt az öt felvonáson keresztül s ezt tanította be a helyi tanító húsvét ünnepére. Valamit a helyi tanítóról! Mi Szabó Dezső-rajongók voltunk s beszéltünk neki is a Mesterről. Szabó Dezső? Szabó Dezső - mondogatta ő, egyszerre felragyogott a képe. Tudom már, tudom már, ő írta az „elsodort jegyzőit. Nos ő volt a darab zeneszerzője és az előadás rendezője. Mi voltunk a súgók. A kezdő jelenetről még annyit, hogy előadás előtt megjelentek a szereplő legények duzzadt mellkassal, amit az alatta hozott üveg borok okoztak. Nos, a kezdet előtt mindegyik alaposan a fenekére nézett a pohárnak. Hát így indult a darab. Nos, szétment a függöny a látogatók előtt (Csók István és Iványi Grün wald is köztük volt), és egy asztal körül vagy négy üveg bor és 5-6 legény (a szövegkönyv szerint 1 üveg bor és a két főszereplő!), nos, azok ki nem mentek addig míg el nem fogyott a bor - óriási derültség. Aztán mi súgtuk pl. a 3 oldalt, a szereplők mondták a hatodikat, mi a 15-et, ők mondták a 12-et, egy szóval óriási siker volt 32 halottal az 5 felvonás alatt. Utána irány a vendéglő. Ott a főszereplő megállított minket az ajtónál, hogy várjunk, amíg bent elrendeződik az asztal. No, végre: tanár urak gyertek be! Bementünk, hát az asztal körül egy meggyilkolt fehérnépet ültek körül, a főhelyre vezet a rendező s azt mondta: Tanár urak olyan jól súgtatok, hogy „szervusztok”. Erre pertut kellett inni 32 halottal és egy élve maradottal. Utána tánc s akkor tudtam meg, hogy mire jó a fehérnép: meg lehet fogódzkodni benne tánc közben! A mulatságnak nemsokára vége lett, mert „tűz van, tűz van” kiabáltak s erre szétrebbent a társaság oltani.

Egy délelőtt meglátogatott Iványi Grünwald, szégyenkeztünk a lakás miatt, ő meghívott a parti vendéglőbe s ott azt mondta: egyetek annyit, amennyi jólesik. Litkey vegetáriánus volt, ő csak zöldséget evett, én ellenben - az egész étlapot. Nem felejtem el azt a kedves megértő mosolyt, amivel az öregúr nézett reánk.

A falu fiataljaival összetegeződtünk s mikor kint voltunk festeni, mindig behívtak pincéjükbe. Még földet is akartak ajándékba adni, de nem lett belőle semmi.

92