Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Hermann Róbert: Huszárhősök és hőstettek 1848 őszén és telén Nyugat-Magyarországon

János, Bacsó Mihály és Kovács Pál közvitézek. Csőke közvitéz volt az első, aki bevágott az ellenség közé. Zachar közvitéz látta, hogy egyik tisztjének lova elesett. Erre leugrott lováról, azt átadta tisztjének, ő maga pedig egy levágott vértes lovára pattanva tovább űzte az ellenséget. A szemtanú Zámbelly Lajos szerint „Mórnál e vasasok fegyvertelen foglyokat és futókat lekoncolván, méltán nevezték el [őket] »mészáros-ezrednek«. Eljárásukat a huszárok Téténynél kamatostól fizették és torolták meg. A huszárok a koncolásnál egyre azt kiálták rájuk: »Mórért!«. - Azontúl a Wallmodenek ama nevöket, melyre büszkék voltak, alighanem elvesztették ismét, mert a nekidühödt huszárok elől másképpen nem tudván menekedni, leugráltak lovaikról s igyekeztek az árkokon túl jutni, ahová a huszárok nem követhették [őket]”. A huszárok zsákmánya több mint negyven ló volt.

Ezzel a haditettel ért véget a magyar huszárság hadi krónikája a Dunántúlon 1848- 49 telén. E legmagyarabb csapatnem katonái nem először és nem utoljára bizonyították be a szabadságharc folyamán, hogy méltó ellenfelei az ellenség könnyű- és nehézlovasságának egyaránt.

953

A schwecháti csata 1848. okt. 30-án. — (Eredetije a becsi csász. múzeumban.)