Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok
hadosztályparancsnok a szintén lengyel Bulharyn és együtt harcol velük a lengyel légió gyalogsága és tüzérsége. Az egész hadtest létszáma 10 000 körüli, az oroszoké 120 000. Június 19-én indul meg az orosz támadás. A több mint tízszeres fölényben lévő ellenséges lovassággal hősies utóvédharcokat vívnak Lófalu és Klusó között. Itt ejtik huszáraink az első kozák foglyokat. Az itteni harcok hangulatából villant fel valamit egy orosz tiszt, Lihutyin emlékirata: „E torlaszt két nappal azelőtt a magyarok megtámadták. Tizenkét huszár vakmerőn kacagva és gúnyolódva odavágtatott. Az osztrákok hirtelen össztűz alá vették őket, de mint maguk elmondták, magasra céloztak és senkit sem találtak el. A magyarok elvágtattak, megálltak a határ közelében lévő kocsmában, s ott mulatták át az éjszakát”. A jelenet a duklai szorosban történt, az orosz támadás előtt. „A grabi határőrshöz való érkezésemet megelőző napon a magyarok megtámadták az őrsöt. Hatvan huszár egészen megközelítette az őrsöt, de azok lövésekkel fogadták őket. A támadók, miután az osztrákok állítása szerint néhányan megsebesültek közülük, elvágtattak.” „Május 28-án a grabi határőrs parancsnoka megtudta, hogy egy magyar huszáijárőr közeledik, és 50 kozákot küldött ellene. A huszárok, amint észrevették a kozákokat, megfutottak. A kozákok meg utánuk és valami 4 versztén keresztül üldözték őket. A magyarok lovai közül négynek elfogyott az ereje és megálltak: a huszárok védekezni akartak, de minden oldalról körül voltak véve, így megadták magukat. A magyarok jól öltözött, jól felfegyverzett, tagbaszakadt legények voltak, jól táplált lovakkal.” Bulharyn György: Az 1848. és 49-i Magyar háború vázlata: „Idzikowsky őrnagy, aki Kis-Szebenben állott, megtudva határőreitől, hogy az ellenség közeledik Palocsa és Hét- hárs felöl, kiküldte Szabó őrnagyot egy osztály huszárral, Mateznski kapitányt... három század lengyellel és két guerilla csapattal, valamint fél üteg tüzérséggel. Ez a csapat előre haladva Vörösvágás falucskánál találkozott a muszkákkal.” Majd június 23-án Somosnál: „A magyarok sietősen re’tiráltak. Katonáink, akik először érték utol végre az ellenséget, bőszen vetették bele magukat a küzdelembe, és rögtön kézitusába keveredtek. A hátrább felvonuló, valószínűleg már táborba is szállt egységek kozákjai egyenként is előrevágtattak és bekapcsolódtak a harcba. Azt mesélték, hogy a dulakodó párok, ha fegyverük már összetört, foggal-körömmel tépték egymást. Egy doni kozák összeakadt egy magyar huszárral, lebukott lováról és ellenfele alá került. A küzdők szablyáikkal vagdalkoztak, de nem tudván lendületet venni, csak jelentéktelen sebeket ejtettek egymáson. Közben több kozák is odaért, és el akarták vonszolni a magyart, de alatta fekvő társuk rájuk ordított: - Ne nyúljatok hozzá! Ne nyúljatok hozzá! Magam végzek vele! - és mielőtt szétválaszthatták volna őket, hogy a magyart foglyul ejtsék, előhúzta tőrét és ellenfelébe döfte.” Június 22-én Szabót alezredessé nevezték ki, és őrnagyi beosztásban bevonult az osztályhoz Komlóssy Lajos. Az 1811-ben született Komlóssy 1829 és 1847 között Mik- lós-huszár volt, akárcsak a korábbi parancsnok Berzsenyi, és föszázadosként szerelt le. A szabadságharcban a hajdúsági lovas nemzetőrök szervezője és őrnagya. Sajnos július 5-én megbetegszik, és megválik a csapattól. A Wisocki-hadtest Eperjes, Kassa, Miskolc, Mezőkövesd, Hatvan útvonalon vonult vissza folytonos utóvédharcok közt, amelyből a Radetzky-osztály is kivette részét. A TÚRÁI LOVASROHAM Az orosz fősereg elfoglalta Pestet és július 15-16-án Vácnál nagy ütközetet vívott Görgey hadtestével, amely Losonc-Miskolc-Debrecen irányban, az oroszok háta mögött vonult délkeletnek, hogy a kormány parancsának megfelelően a honvédség többi seregtestével Aradnál egyesüljön. 939
