Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok
körbezajlották a hadiesemények. A Dráva-vonal védőrsége, nyomában a horvátokkal, a Balaton partján haladt északkeletnek, majd a pákozdi csata után Győrön át vonultak a hadak Bécs felé. Vas megye a hadieseményekből, mint egy sziget kimaradt, csak néhány hazatérő horvát egység keveredett összetűzésbe a vasi nemzetőrökkel. Jelaöiéot a császár és király először lázadónak nyilvánította, majd kinevezte az összes magyarországi hadak főparancsnokának. Bécsben kitört a forradalom, V. Ferdi- nándot lemondatták. Mindez néhány rövid hét alatt történt. A helyzet Vas megyéből nézve szinte áttekinthetetlen volt, nem lehetett tudni ki van velünk, ki ellenünk. Nem csoda, ha Vidost Sárváron gyanúba fogták, hogy az önkénteseket Olaszországba akarja vinni, és a jelentkezés elapadt. E gyanú alapjául szolgált a következő: Augusztus 26-án Mészáros, mint magyar hadügyminiszter utasítást küldött Milánóba, hogy az ezred állítson fel Magyarországon egy tartalékosztályt. A helyzet zavarosságára vall, hogy ezt az ezred, bár csak szeptember 26-án, a nyílt kenyértörés után kapta kézhez, haladéktalanul a Dunántúlra küldött egy toborzóbizottságot. Ennek parancsnoka Starkmann József százados, tagjai Hermann Benő százados, Fehér Ferenc és Saladin Henrik főhadnagyok, Caminoli Ferenc gróf és Mandl József hadnagyok voltak. Mészáros szándéka nyilván az volt, hogy a tartalékosztályt a honvédsereg számára szervezzék. Egy hónap múlva azonban már harcban álltak egymással a császári és a királyi csapatok. A tisztek mindenütt az országban súlyos lelkiismereti válságot éltek át, és egy részük a bécsi, más részük a pesti utasításnak engedelmeskedett. így történt ez a Ra- detzky-huszároknál is. Az ezred hadfogadó irodáját a pesti Hadügyminisztérium a horvát támadás miatt Dunaföldvárra helyezte át, ahol megkezdték egy tartalékszázad felállítását. Az ezredtörténet, amely a „lázadókkal” nem foglalkozik, ezzel szemben arról tesz említést, hogy szeptember 15-én Keszthelyről Marcaliba vitték az ezred 135 újonc lovát — tehát Jelaéié, illetve Olaszország irányába. Az Itáliából érkező tisztek közül Hermann Benjamin, Fehér Ferenc és Saladin Henrik (utóbbi genfi születésű svájci), a magyar oldalhoz csatlakoztak. Fehér Ferenc főhadnagyot a 12. (Nádor-) huszárezredbe osztották, és a Feldunai hadtest kötelékében érte el az alszázadosi rangot. 1849. március 7-én visszahelyezték a Radetzkyek tartalék századához. Soraikban harcolta végig a nyári hadjáratot, végül augusztus 6-án Besenyőnél elesett. Hermann és Saladin ugyancsak az ezrednél kötött ki, nevüket a szabadságharc végén a tisztek névsorában találjuk. Szerencsére Vidos József alispán, Vasi nemzetőrparancsnok tántoríthatatlan híve volt Kossuthnak és nagy tekintély a megyében. Segítségével Vidos Mártonnak sikerült tisztázni a félreértést, és szeptember végére együtt volt a 300 lovas. A néhány ismert név alapján tudjuk, hogy a Zalához tartozó Balaton-felvidékről is álltak be soraik közé. Huszáraink fölött a parancsnokságot októberben Berzsenyi Lénárt, volt 9. huszárezredbeli százados vette át. O ugyancsak ősrégi Vas megyei nemes család sarja, nemes- magasi, 1806-os születésű, az orosz Anna-rend III. osztályának birtokosa. Lovakkal, fegyverekkel ellátta és kiképezte újoncait, úgy, hogy november végén harcra készen állott a Radetzky-huszár osztály (divízió), ahogy a két századból álló egységet nevezték. Az egyik század parancsnoka Vidos Márton főhadnagy lett. SZOMBATHELYTŐL DEBRECENIG December elején Szombathelyen, a megyeháza előtti téren ünnepélyesen felesküdtek és a 45. honvéd zászlóaljjal együtt elindultak Budára. December 23-án érkeztek meg és Szilveszter éjjelén mínusz 20 fokos hidegben keltek át a Dunán a szalmával beszórt 937
