Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok
December 12-én a lemondott V. Ferdinánd helyett I. Ferenc József lépett a trónra. Milánóban ezt díszszemlével ünnepelték. Ezredünk is elvonult fővezére és ezredtulajdonosa előtt. Ekkor már egyértelmű volt a háború a bécsi kormány és a magyar forradalmi kormány között. A huszárok szíve hazájukhoz húzott. Hogy mégis kitartottak a feketesárga zászló mellett, azt a távolságon kívül — mely a hazaszökést reménytelenné tette - Radetzky személyes vonzereje és tapintatossága érte el. Fiainak nevezte a huszárokat, és az uralkodóváltás alkalmával különösen bőven osztott kitüntetést a legénység között. Az uralkodói szózatot magyarul is felolvasták, hiszen az ezred belső nyelve a magyar volt, amit a német tisztek is jól-rosszul beszéltek. Bevezettek néhány forradalmi újítást, így pl. megszüntették a botozást, kiterjesztették a magázást a káplárokig, és a 2. osztályú ezüst vitézségi érmet a legénység is megkaphatta. Engedélyezték ugyanazt a gallérrangjelzést, amit a honvédség viselt, bár az osztrák hadsereg 1849-ben áttért a gallércsillagok használatára. A császári sereg a fegyverszünet alatt nemcsak a Lombard tartományt foglalta vissza, de büntetőhadj ára tokát vezetett határain túl fekvő forradalmi városok ellen, amelyek az olasz ügyet fegyverrel támogatták. Megszállták Piacenza, Parma, Modena, Ferrara és Bologna területét. 1849. március 12-én a Szárd-Piemonti Királyság felmondta a fegyverszünetet, és Radetzky hadserege azonnal támadásra indult. Huszárezredünk, osztályonként dandárokhoz beosztva, az 1. hadtest lovasságát képezte. VIGEVANO Március 21-én Schantz Radetzky-huszár alezredes parancsnoksága alatt egy cirkáló dandárt különítettek ki, amely 2 század huszárból, két gyalogzászlóaljból és egy fél ütegből állt. Zerbolóból Vigevano felé kellett előretörniük federítendő, hogy utóbbi várost megszállta-e az ellenség. Délután 4 órakor a huszárok S. Vittore falunál az ellenséget megtámadták. Azonban túlnyomó erővel, az olasz 2. hadosztállyal találták szemben magukat, amely azonnal ellentámadásba ment át. 5 olasz zászlóalj rohamát a két osztrák zászlóalj nem tudta feltartóztatni. Visszahúzódtak, ezáltal az ágyúk is veszélybe kerültek. Ráadásul Villamarina ezredes 2 század Piemont-lovasságot előreküldött az osztrák balszárny ellen, hogy visszavonulási útját elvágja. Az egész osztrák dandárt az elfogás veszélye fenyegette. Ekkor Schantz alezredes huszárosztálya élére állt, és rohamot vezényelt. A 200 Radetzky-huszár nekivágtázott a közeledő olasz gyalogos- és bersaglie- ri-oszlopoknak. Azok megálltak és négyszögbe rendeződtek. Ezzel az ágyúk időt nyertek a visszavonulásra. Ekkor az alezredes újra összegyűjtve huszárait az ellenséges lovasságra intézett rohamot, és azokat is visszaűzte. A Radetzky-huszárok két fényes rohama megállította a nagy létszámfölényben lévő ellenség támadását és lehetővé tette, hogy a felderítő dandár jelentős veszteségek nélkül Sforzasca felé visszavonuljon. A lovasharcban elesett Hinüber százados. Karvalyi Frigyes főhadnagy alól kilőtték a lovat és elfogták, de Duschek százados 2 huszárral kivágta és kimenekítette. A többi osztályok Cambolónál álltak helyt, és az egész ezred kivette részét a novarai csata néven ismert győzelemből. Ezzel véget is ért az „ötnapos” hadjárat, ismét fegyverszünetet kötött a két fél. Az ezred 3 osztálya részt vett a Milánóban rendezett győzelmi ünnepségen, ahol csak úgy hullottak a huszárokra az érdemérmek. Schantz János alezredes megkapta a Vaskorona-rend 3. osztályát, Ingelheim őrnagy és Duschek százados, valamint Lehr János őrmester, Müller Antal káplár, Ohla Antal, Fekete Ferenc káplár, Nógrádi Lázár, Berger Ferenc, Szikora János, Hada József, Khan 933
