Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei

ezred 6. százada 1849 január közepén került a harctérre, s a Középponti Mozgó Seregbe osztották be (Nődl százados).

Bobory osztálya az L, Nödl százada a II. hadtestben küzdötte végig a tavaszi hadjáratot. Júniusban mindhárom század a VIII. hadtestbe került, s a csallóközi harcokban vett részt. Görgei elvonulása után a komáromi sereghez tartoztak.

Az aradi ostromsereghez tartozó három század a szabadságharc végéig az Arad és Temesvár erődjeit ostromló V. hadtesthez tartozott. Májusban ide érkezett még két század, ezzel teljessé vált az ezred, s az V. hadtestben öt század harcolt. Különösen Temesvár körül vívtak sok ütközetet a dzsidásokkal.

Itt tartózkodott az új ezredparancsnok, Rákótzy-Parcsetich Zsigmond ezredes is, aki egyúttal hadosztályparancsnok is volt.

A komáromi sereghez tartozó három századhoz szeptember elején szerveztek még egy negyediket, az önkéntesekből álló kun lovascsapatból. A két osztály parancsnoka Bobory alezredes és Csomortányi őrnagy volt. Az ezred így kilenc századból állt a szabadságharc végére.

15. (MÁTYÁS) HUSZÁREZRED

Az ezred Erdélyben alakult, a Berzenczey László által szervezett önkéntes lovasságból, majd a Székelyföld, utoljára pedig egész Erdély területéről sorozott legénységből. Az önkéntes csapatot egy öt osztályból álló ezredként kellett volna megszervezni, s bár 1848. októberben megkezdődött a reguláris huszárezreddé való átszervezés (3. lovas honvédezredként), teljesen egyedülálló módon ötosztályos, tehát tíz századból álló ezredet szerveztek. Nevük a kezdeti Kossuth-lovagokról Hunyadi-, majd Mátyás-huszárokra változott. Ekkor már felszerelve, felfegyverezve, harcra készen állt 1. százada, amely teljes egészében önkéntesekből állt. Rövidesen még egy századot állítottak fel, s Mikes Kelemen, majd Bethlen Gergely őrnagy alatt az Erdély határvidékére kiszoruló magyar hadtest sorait erősítették. December közepén, a felszabadító hadjárat megindulásakor már egy harmadik század is a hadtesthez tartozott, s a Mátyás-huszárok már december 20-án az első jelentős ütközetben, Zsibónál kitüntették magukat.

Egyenruha: szürke alapszín, vörös zsinórzással, a mentén fekete prémmel, sárga gombok, piros csákó (utóbbi helyett az utolsónak felállított századok csak a szintén piros tábori sapkát kapták meg).

Január elején harctérre vonult a negyedik század is (a 2. osztály parancsnoka Pálffy Domokos őrnagy lett), így két osztály vívta meg a hadjárat legjelentősebb ütközeteit, mint Nagyszeben megrohanását 1849. január 21-én, ahol az ezred parancsnoka, gróf Mikes Kelemen ezredes hősi halált halt. Január végétől a Székelyfóldön Gál Sándor ezredes vezetésével kapott újabb lendületet a szervezés, aki február 26-án újabb 4 század felállítását jelentette.

Ezen századok is részt vettek az Erdély felszabadítását eredményező márciusi hadműveletekben.

Az új ezredparancsnok, gróf Bethlen Gergely alezredes közülük választotta ki azt az osztályt (1. őrnagyi osztály), ami áprilisban Bem csapataival a Temesközbe indult, s részt vett a terület felszabadításában.

A későbbiek során nem tértek vissza Erdélybe, az itt maradt hadosztály állományába, majd pedig a IV. hadtestbe tartoztak, s a szabadságharc bukásáig végigharcolták a legjelentősebb délvidéki ütközeteket (pl. Hegyesnél július 14-én, ahol az osztályparancsnok Prouvy őrnagy is súlyosan megsebesült).

Közben Erdélyben felállították az 5. osztályt is, bár ez már igen vontatottan haladt.

921