Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei
Januártól az egész ezred Görgei hadtestéhez tartozott, majd az ebből alakult VII. hadtesthez. (Tartalék százada januárban a Középponti Mozgó Seregben szolgált.) A Sándor - huszárokkal együtt vettek részt a hadműveletekben, végig a VII. hadtestben harcoltak. Alezredesi osztályuk Horváth János alezredes különítményéhez, egy századuk (Cserno- vics György) pedig Görgei Armin hadoszlopához tartozott áprilistól július elejéig. Júniusban egy század a Kosztolányi-hadosztályban harcolt. Az ezred katonái Mezőkövesdnél (február 28.), Nagysallónál (április 19.), Győrnél (június 28.) és Komáromnál (július 2.) tűntek ki. Az ezred parancsnokai: Gáspár András ezredes (november 26.-április 2. között, addig Békeffy József alezredes vezényelte az ezred hat századát, majd Szegedy Imre alezredes, mivel Gáspár csak január elején tudta átvenni az ezredparancsnokságot), Berzsenyi Lé- nárd ezredes (június elejéig), Markovich Adolf alezredes (a fegyverletételig). 10. (VILMOS) HUSZÁREZRED Az ezred 1848 tavaszán Galíciában, Tarnopol környékén állomásozott. Legénysége a Felvidék keleti megyéiből származott, nagyobbik fele magyar volt, s a jelentős számú szlovák mellett ruszinok is szolgáltak az ezredben. 1848 júniusában két osztályát hazavezényelték, s velük jött a tisztikar nagyobbik része is. Szeptember végén kerültek csak hadműveleti területre, s októbertől a fel-dunai hadsereghez tartoztak. A Galíciában maradt ezredesi és alezredesi osztályok október-november folyamán súlyos harcok, jelentős veszteségek árán tudtak csak hazajönni. Mindössze két hadnagy tért haza velük. Január elején az itthon lévő tisztek közül is sokan elhagyták katonáikat, így csak tizenhárom tiszt szolgálta végig a szabadságharcot. Kilépett a novemberben kinevezett ezredparancsnok, gróf Zichy Lipót is, így a fel-dunai hadsereg (később VII. hdt.) 4 százada Mezey Károly őrnagy vezényletével vett részt a felvidéki visszavonulásban, aki ezredparancsnoki megbízatást is kapott. Huszárai különösen kitűntek Mezőkövesdnél, ahol Mezey súlyosan megsebesült, így átmenetileg parancsnok nélkül maradt az ezred, illetve ápr. 2.-máj. 2. között Lenkey Károly ezredes vezényelte. Április közepéig a VII. hadtest hadműveleteiben vettek részt, majd a különváló Kmety-hadosztályhoz tartoztak. A hazaszökött két osztályból csupán egyetlen harcképes századot tudtak összeállítani, amit december elején az alakuló erdélyi hadtesthez irányítottak a szökést vezető Zsurmay Lipót vezénylete alatt. 1849 februárjában a szatmári önkéntes lovasszázadot reguláris huszárszázaddá alakítva felállították az ezred hatodik századát, s Erdélyben így egy Vilmos-huszárosztály harcolt a szabadságharc végéig, Zsurmay Lipót majd Arányi Károly őrnagyok vezényletével. Egyik század részt vett a Temesköz felszabadításában április-május folyamán. Júniusban sikerült az ezred negyedik osztályát is felállítani, ami az önállóvá vált Kmety-hadosztályba került, ahol így hat század szolgált. Legjelentősebb ütközetük Csornánál volt június 13-án, ahol két századparancsnokuk is hősi halált halt (Dzwonkowski, Münster). Júliusban Bácskába vonultak, részt vettek a temesközi hadműveletekben is, és Borosjenőnél tették le a fegyvert augusztus 20-án, a már ezredes Mezey parancsnoksága alatt. 11. (SZÉKELY) HUSZÁREZRED Az ezred határőr huszárezred, s az erdélyi határőrvidéken állomásozott, legénységét is onnan kapta. Hat százada székelyekből, két százada románokból állt. A tisztikar több 917
