Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei

egyszerű katonai fegyvertől a legfinomabb kézműipari darabig, mint például Kiss Ernő Lebeda-pisztolypárja. Szablyájuk is több típusú lehetett.

Nagyjából azonos arányban viselték a hagyományos 1827 M. huszár- és ulánustiszti szablyát, illetve az új, 1845 M. lovastiszti szablyát.

Ritkábban fordult elő, hogy az igazi magyaros fegyvernek számító 1837 M. gyalogostiszti szablya lovastisztek számára átalakított változatát viselték, mint a tábornoki rangot is elért Pikéty Gusztáv, hosszú ideig a Hannover-huszárok parancsnoka.

Az ezredek kiegészítése toborzás vagy sorozás (ún. katonaállítás) útján történt. A toborzás során önként jelentkezhettek a 17 és 40 év közötti férfiak, akik ilyenkor toborzó- pénzt kaptak. Kifizetődőbb üzlet volt azonban a sorozás alkalmával „sor alá esett” módosabb gazdafiúk helyettesítését vállalni, akik 200—1000 Ft közötti összeget fizettek a szegényebb legényeknek a 10 év - 1845-től csak 8 év - katonaidő helyettük való letöltéséért. (Összehasonlításul egy huszárhadnagy fizetése ekkor havi 28 Ft volt.) Mai értelemben vett sorkötelezettség ugyanis nem volt, s a vármegyék hajtották végre a sorozást az előre kiszabott újonclétszám kiállításáig. A katonaidő kitöltése után továbbszolgálatot lehetett vállalni, legkevesebb 6 évre.

Bármennyire is kiváló volt a huszárok harcértéke, a szeptemberben itthon lévő nem egészen 8 ezred már kevésnek bizonyult Jellaöiő támadása, illetve a délvidéki szerb felkelők ellen. A problémát először lovas szabadcsapatok szervezésével kísérelték meg áthidalni, mert reguláris lovasság felállítása meglehetősen költséges és időigényes dolog volt. Ennek ellenére, csak ez utóbbi lehetett a megoldás, főleg akkor, amikor 1848 őszén nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetnek kemény küzdelemre kell felkészülnie. Az ellenfél már nem egyszerűen csak a többnyire irreguláris erőkből álló felkelő csapatokból fog kikerülni, hanem Európa egyik legjobban képzett, hatalmas hadserege lesz, a cs. k. hadsereg. Megkezdődött az új huszárezredek szervezése. Ezen alakulatok magját túlnyomórészt az irreguláris lovasság adta.

Először októberben 3 új huszárezred felállítását rendelte el az OHB. Ezek a régi, a „sorhadi” huszárezredektől eltérő számozást és nevet kaptak. 1. 2. és 3. lovas honvédezred néven alakultak meg, túlnyomórészt a már létező önkéntes lovascsapatokból. Novemberben újabb 3 ezred szervezését kezdték meg, aminek a bázisát még szintén az önkéntes lovasság adta, de itt már jóval nagyobb szerepet kaptak a lovassági szolgálatra sorozott legények. A név is változott, honvéd huszárezred az új elnevezés, ami azonban nem volt hosszú életű, mert Mészáros Lázár hadügyminiszter rendelete nyomán megszűnt a honvédcsapatok és a sorkatonaság adminisztratív megkülönböztetése. Az egységessé vált hadseregben ekkor az újonc huszárezredek folytatólagos számozást kaptak (13-18 között), de sokkal inkább a nevükkel jelölték őket (hasonlóan a „régi” huszárokhoz). Miután a honvédseregben nem volt ezredtulajdonosi funkció, az új ezredek „névadói” a magyar történelem hősei voltak (kivétel a 16. huszárezred). így nevezték el a 13. huszárezredet Hunyadi Jánosról, a 14. nevét Lehel vezér, a 15-et Mátyás király, a 16-ot gróf Károlyi István, a 17-et Bocskai István, a 18-at Attila hun nagykirály adta.

Az új ezredek szervezése meglehetősen lassan haladt, aminek az oka a felszerelés, kisebb részben a fegyver hiánya volt, illetve a december végétől kedvezőtlenné vált hadműveleti helyzet, aminek során a legtöbb alakítás alatt álló ezredet új helyre kellett telepíteni. 1848 decemberéig jószerivel csak azok a századok kerültek ki hadműveleti területre, amit az új ezredek „készen kaptak” a szervezésük bázisát jelentő szabadcsapatoktól, illetve lovas nemzetőrségtől. Ez a Hunyadi-huszárok 2 osztályát, a Lehel-huszárok 3 századát, és a Mátyás-huszárok 1 osztályát jelentette. A Bocskai-huszárok harckész egyetlen osztálya december végén indult el a harctérre.

Megindult a régi huszárok hiányzó ezredéinek a pótlása is, akik ugyan régi nevükön

910