Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei
KEDVES GYULA szabadságharc huszárezredei A huszárok hadtörténelmünkben mindig is kiemelkedő szerepet játszottak, az 1848-49-es szabadságharc során pedig különösen nagy volt a jelentőségük. Az önálló magyar hadsereg megteremtésén munkálkodó Batthyány-kormány számára a huszárság volt talán a legfontosabb elem a katonaság köréből, amelyre leginkább támaszkodhatott a hadsereg megszervezésekor. A huszárság volt az Osztrák Birodalom haderejének „legmagyarabb” csapatneme. Azzá tette legénységének többségében magyar nemzetisége, s nem utolsósorban hagyományai is, amely különleges helyzetet biztosított ennek a különleges csapatnemnek nem csak az egész hadseregben, de annak lovasságán be- lül is. A birodalom hadseregének lovasságát 5 csapatnem alkotta, s ezek közül a huszárok létszáma volt a legnagyobb. Az elit lovasságnak ugyan a vértesek 8 ezrede számított. A dragonyosokat 6 ezredbe szervezték, s a két csapatnem alkotta a hadsereg nehézlovasságát. A svalizsérek 7 ezrede már a könnyűlovassághoz számított, s a vértesekkel és dragonyosokkal együtt összefoglaló néven „német lovasságnak” emlegették őket, ami nem annyira nemzetiségükre utalt - legénységükben a szláv elemnek nagyobb szerepe volt, mint a németnek - inkább megkülönböztetést jelentett a magyarnak számító huszároktól és a lengyelnek számító 4 ulánus (vagy más néven dzsidás) ezredtől. A huszárok 12 ezredet alkottak, tehát önmagukban is felülmúlták a másik 2 köny- nyűlovas csapatnemet, s az egész lovasságban kétségtelenül ők voltak a legsokoldalúbban felhasználhatóak. Valamennyi huszárezredet Magyarország területéről egészítették ki, s a legénység többsége magyar volt, így a kormány joggal számított arra, hogy szilárd támaszai lesznek. A lovasság más alakulatainál csak elvétve szolgáltak magyarok. A délvidéki harcok kirobbanásakor így az ott lévő 2 huszárezred (a Császár- és Hannover-huszárok), illetve a Zemplénből és Abaújból oda vezényelt 1 ezred (Ferdinánd-huszárok) voltak a legeredményesebben felhasználhatóak a szerb felkelők ellen. Ezen 3 ezreden kívül már csak egy állomásozott az ország határain belül, all. (Székely) huszárezred, amely Erdélyben volt, s egy osztálya 1848 nyarán szintén a Délvidékre került. A kormány egyik legfőbb törekvése a - különben a 12 pont követelései között szereplő - magyar legénységű alakulatok hazahozatala volt, akikkel fel akarták váltani a Magyar- országon állomásozó nem magyar legénységű, s kevésbé megbízható csapatokat. Ez azonban csak részben valósulhatott meg, s hosszas huzavona után 1848 szeptemberében is csak 8 - nem is mindegyikében teljes - huszárezred sorakozhatott fej az „alkotmány védelmében”, vagyis ennyiből állt ekkor kibontakozó szabadságharcunk lovassága. A fentebb említett 4 ezreden kívül a nyár folyamán hazavezényelték a 9. (Miklós), a 6. (Württemberg) huszárezredeket, a 4. (Sándor) huszárezred 3 osztályát és a 10. (Vilmos) huszár907
