Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Ságvári György: Huszárok a 18. században
ellenében megválthatott. Az ezredes a markotányostól havi 12 forintot kapott, a mészárostól pedig minden levágott marha után 1 forintot. A foglárnak havonként 1—1^ forint járt a markotányostól, és 2 font hús minden leölt állatból a mészárostól. A HUSZÁRUNIFORMIS Korábban már utaltunk a külsőségek jelentőségére. A jellegzetes huszárruha a század elején fekete vagy barna prém-, vagy nemezkalpagból, ezredenként különböző színű dolmányból, nadrágból, mentéből, sárga vagy karnazsinvörös csizmából állt, amit gyakran fehér vagy színes posztóköpönyeg egészített ki. Felszereléséhez magyaros szablya, amihez kezdetben vállon átvetett, később derékra csatolt tarsoly tartozott. Vállon átvetve, vagy derékövre csatolva viselte tölténytáskáját és szaruból készült lőportartóját is. A tölténytáskát is, a tarsoly fedelét is az ezredtulajdonos névjele vagy családi címere díszítette. A nyereg tipikusan magyaros, az ún. tiszafüredi típus. Lőfegyverük pisztoly és karabély. Ez időben a ruha színének, díszítésének eldöntése még az ezredtulajdonos joga. Előszeretettel választják a piros, a kék és a zöld színeket, de megjelenik néha a sárga is. A tisztek inkább a pirosat és a zöldet kedvelik, előszeretettel díszítik arany- és ezüstpaszománnyal, -zsinórral. A közembereknél a zsinór színe változatos, de harmonizál a ruha színével, kék alapra piros zsinór, pirosra kék jár. De azért találkozunk ma már elképesztőnek tűnő színpárosításokkal is. A hatalom először 1751-ben avatkozott bele a huszárruhák színébe. Mária Terézia elrendelte, hogy ezentúl minden huszárezred egyszínű, sötétkék ruhát viseljen, s csak az övék, a kucsma leffentyűje és a dolmány hajtókája különböztesse meg az ezredeket. Ezzel a rendelettel fosztották meg az ezredtulajdonosokat attól a régi jogtól is, hogy maguk dönthettek ezredük egyenruhájáról, és ekkor született meg a huszártiszti uniformis is, mivel elrendelték, hogy a tiszti ruha színe is olyan legyen, mint a legénységé. A színekkel persze a továbbiakban is adódtak problémák. Foglalkoztak vele 1757-ben, 1767-ben, 1802- ben is. Végül is az 1767-es reform bizonyult legidőtállóbbnak. Ekkor a menték és dolmányok számára négy főszínt állapítottak meg (sötétkék, világoskék, sötétzöld, világoszöld). A kék dolmányhoz ugyanolyan színű, a zöldhöz pedig buzérvörös nadrágot kellett viselni. Az ezredek megkülönböztetését a csákók (kucsmaleffentyűk) és a gombok (fehér-sárga) színével érték el. Ez a színrendszer fennmaradt 1849-ig. Talán nem érdektelen megtudnunk ezek után azt sem, hogy mindez mennyibe került, mennyiért lehetett kiállítani, felszerelni, mundérozni egy huszárt, mondjuk 1741-ben: 1 dolmány és 1 nadrág 4 forint 30 krajczár 1 mente 5 forint 30 krajczár 1 köpeny 5 forint 30 krajczár 1 sapka, azaz csákós süveg 1 forint 54 krajczár 1 pár csizma 1 forint 42 krajczár 1 öv 1 forint 1 töl tény táska és karabély szíj 1 forint 54 krajczár 1 karabély és 1 pár pisztoly 9 forint 1 nyereg 51 krajczár 1 lószerszám 2 forint 30 krajczár 1 csótár 3 forint 30 krajczár 1 pár kengyel és zabla 30 krajczár Összesen 38 forint 81 krajczár Nem olcsó mulatság egy huszárezred felállítása. Károlyi Sándor például jelentősen eladósodott, amikor a már többször is megemlített ezredét 1734-ben felállította. Persze 905
