Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Domokos György: A szombathelyi vár fegyverei a XVI-XVII. században

kiskaliberű ágyúból és kézi lőfegyverből állt. Az ágyúk száma az 1565-től 1623-ig terjedő időszakban készült nyolc leltár szerint 2 és 9 között, az úgynevezett szakállas puskáké 6 és 34 között változott. Ezeknek általában fele-harmada, 1577-ben azonban több mint 90%-a törött, használhatatlan. Mindehhez némi lőpor és pár száz golyó járult. Nyilvánvaló persze, hogy a hadvezetés, illetve a tulajdonos egy ilyen apró, stratégiailag kevésbé fontos várban nem tartott nagyobb mennyiségű, értékes fegyverzetet. Egyrészt arra máshol is szükség volt, másrészt egy gyönge vár könnyen elvész, s vele a drága hadianyag is. Persze az ilyen aprócska váraknak nem is azt szabták feladatul, hogy nagy ostromló seregeket verjenek vissza. Ezeknek a környékbeli lakosságot, s azok ingóságait kellett a portyázó törököktől, magyar hajdúktól, vagy a fosztogató idegen zsoldosoktól megvédeni. Végül pedig, a „hitvány” és düledező falak el sem bírták volna egy nagyobb méretű ágyú tonnákban mérhető súlyát, továbbá az azok elsütésekor keletkező visszarúgó erő és a hanghatás megrongálhatta volna a védműveket.

Igyhát maradtak a kisebb lövegfajták. Szombathely várában főként a „falkonétának” nevezett típus. Neve a latin „falco” (= sólyom) szóból származik, tehát „sólymocskát” jelent. Abban az időben is léteztek divatok, s az egyik ilyen divat nyomán a XIV. század óta az ágyúknak külön személynevet is adtak, többnyire madarak és hüllők, valamint mesebeli állatok (sárkány, griff, egyszarvú) neveit. Ezek némelyike azután mind a latin, mind a germán nyelvterületen a XV. század folyamán egy-egy többé-kevésbé meghatározott lö- vegtípus elnevezésévé vált, mint például az előbb említett „sólyom”, de ide sorolható a „kígyó” és a „fülemüle” is. Ezeket az elnevezéseket, elsősorban német hatásra, a magyar tüzérségi szakterminológia is átvette. Használták a német nevek magyarosított változatát, de le is fordították ezeket. így például a német Falkaun típust magyarul falkonynak is, sólyomnak is mondták.

Az ágyúk mellett szinte minden várban, így Szombathelyen is megtalálhatók a mozsarak. A szépen körülírt latin kifejezés (dobálós vas bombarda) után az 1571-es leltárban ott olvasható a löveg korabeli magyar neve is: Mosar Patantyw. Ezek a masszív talpazatú, rövid csövű, tömzsi lövegek leginkább egy békésen üldögélő békára hasonlítottak. Ám belőlük békésnek egyáltalán nem mondható golyókat, bombákat lőttek ki. Mégpedig magas ívben, hogy az ellenség fedezékek mögé rejtett, a lapos szögben lövő ágyúk számára elérhetetlen célpontjait tudják támadni. Már ha eltalálták azokat. Abban a korban ugyanis még nem ismerték a lövedékek ballisztikus röppályáját, nem sokat tudtak a légellenállásról stb. Úgy gondolták, s ezt számos korabeli tüzérségi szakmunka képei bizonyítják, a lövedék egy szabályos félkörívű pályán haladva jut célba. Ezzel viszont a dolog sehogy sem működött, ezért azután a tüzérek tapasztalatból céloztak. A lőtávolságot a cső dőlésszögének és a lőpor mennyiségének változtatásával állították be. (Megjegyzem, az ágyúk esetében is hasonló problémák adódtak.)

Egyébként valószínű, hogy a szombathelyi vár egy-két mozsara elsődlegesen nem harci célokat szolgált. Ebben az időszakban már gyakorta használták e lövegeket hírlövésre, amelynek a XVI. század második felében már egy szabályos rendszere is kialakult. Ennek segítségével viszonylag gyorsan tudták továbbítani, mondjuk, a török portyázók közeledtének hírét a hadvezetésnek, amelynek így maradt ideje csapatokat összevonni, lest vetni a támadóknak. Emellett ünnepekkor díszlövésre, éjszakai megfigyelésnél pedig világító golyók fellövésére is sor került.

A falkonéta és a mozsár mellett felbukkannak olyan elnevezések is, amelyeknél csak sejteni lehet, mekkora fegyverről van szó. 1578-ban egy „siskának mondott vas szerkezetet” említenek. Ez egy egészen apró ágyúcska, amely gyakran szerepelt a dunai flotta naszádjainak fegyvereként is. 1577-ben és 1578-ban több „tormentum”-mal találkozunk, 1565-ben pedig egy „ércből készült bombardát” említenek, „amely nagy kőgolyókat vet, és közönségesen taracknak nevezik”. Nos, a „tormentum” és a „bombarda” a legáltaláno889