Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Czigány István: A huszárság - a "magyar fegyvernem"
szervezése egyaránt a magyar tisztek, s közkatonák nevéhez fűződött. Bercsényi László, aki marsalli rangot ért el, hét francia huszárezredet felügyelt a század közepén. Baranyai László alezredesként 1735-ben annak a Hans Joachim Ziethen kapitánynak volt a tanítómestere, akit II. Frigyes később a porosz huszárság parancsnokává nevezett ki. Érdekes, hogy a huszárhoz hasonló számos kozák és lengyel lovassal rendelkező orosz hadvezetőség Máriássy Adám volt kuruc kapitányt bízta meg huszáralakulatok szervezésével. Svédországban és Hollandiában szintén a magyaroké volt a fő szerep a huszárság felállításában, sőt a Hávor huszárezredben tanult Kováts Mihály ezredes Észak-Amerikában is létrehozott ilyen alakulatot. A kuruc hadsereg volt tisztjeinek olyan meghatározó szerepük volt az európai huszárság megszervezésében, hogy a kuruc megnevezés egyfajta szinonimájává vált a könnyűlovasnak. A huszárság elteijedése mély nyomott hagyott a kor hadtudományi irodalmában, írásaiban maga Nagy Frigyes is számos alkalommal foglalkozott a huszárok által képviselt sajátos harcmóddal, a kis háborúkkal. Am az egyik legnagyobb hatású munka Jeney Lajos Mihály tollából származott. A portyázó... címet viselő művében először foglalta a huszárharcmód tudományát. Könyvét 1759-ben Hágában adták ki francia nyelven, de később angol és német nyelvre is lefordították. A Habsburg hadvezetés, mely régen tisztában volt a huszárság jelentőségével, a XVIII. század folyamán folyamatosan bővítette a huszárezredek számát. Mária Terézia trónraléptekor a császári haderőnek összesen nyolc huszárezrede volt. Később a hadihelyzettől függően további tizenegy huszárezredet állítottak fel. A nemesi insurrekció részeként további huszáralakulatokat is szerveztek, de ezek csak meghatározott időre vállalták a katonai szolgálatot. Az uralkodó sokat köszönhetett huszárainak, akik a legválságosabb időszakokban tartóztatták fel az ellenfelet. Nagy Frigyes 1740 végén indított meglepetésszerű támadását a huszárkordon lassította le, a kétszeres túlerőben lévő ellenséggel szemben. Második alkalommal, 1744-ben, a Prágát ostromló poroszoknak teljesen elvágták utánpótlását, megbénították az összeköttetéseiket és hírközlésüket. „Úgy el voltunk vágva, mintha ködfüggöny mögött lettünk volna, azt sem tudtuk mi történik Európában” - emlékezett később e lidérces napokra a porosz király. A kolini csatában 1757. június 18-án a Nádasdy Ferenc által vezetett huszárság döntő rohama vívta ki a dinasztia számára létfontosságú győzelmet. Ehhez képest négy hónap múltán Hadik András Berlinen történt rajtaütése csak hab volt a tortán. A napóleoni háborúk idejére már minden jelentősebb haderő megszervezte saját huszáralakulatait. Huszárok harcoltak huszárok ellen, hasonló harcmodorban. Aspernnél, Wagramnál, Lipcsénél rohamuk a csata kimenetelét döntötte el. Elő- és utóvédharcokban pedig bámulatos teljesítményeket tudtak véghezvinni. Magyar részről Simonyi János óbester tettei a legismertebbek, aki például Wagramnál halálmegvető bátorsággal tartotta a Thaya folyó hídját, fedezve a császáriak visszavonulását. A HONVÉD HUSZÁROK Az 1848/49 szabadságharc előtt a császári és királyi haderő lovasságának egyharma- da huszár, összesen tizenkét ezred. Ezekből csak mindössze négy állomásozott Magyar- országon. Az önálló magyar kormány megalakulása után elsők között szorgalmazta a külföldön állomásozó huszárezredek hazavezénylését. Hosszas huzavona után 1848 nyarán négy huszárezred hazatérését engedélyezte az uralkodó. Sokan azonban be sem várva a parancsot, kisebb-nagyobb csoportokban hazaszöktek. Galíciából a 6. számú Würtem- berg huszárezred egy századát Lenkey János százados már június elején Magyarországra vezette. Szontágh Frigyes hadnagy pedig 185 huszárral Bukovinából súlyos harcok árán 882
