Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - László Gyula: "egy XX. századot végigélt magyar ember emlékezései"

Stróbl Alajos, Medgyessy, Ferenczy Béni, és nagy muzsikusaink: Erkel, Bartók, Kodály, Lajtha, Veress Sándor.

Most pedig ugyanez a barlangi festőktől Picassóig, Bachtól Sztravinszkiig, Pheidiastól Despiauxig, Rodintól Maillolig, - Boudelleig, Manzuig. A görögöktől Baudelaire-ig, Shakespeare-tól O’Neillig. Az oroszok: Dosztojevszkij, Gorkij, Tolsztoj s az ég tudná felsorolni mindazokat, akikről úgy éreztem, hogy engem beszélnek ki, engem fejeznek ki.

Ez a felsorolás, amely igen hiányos, nem valamiféle szeszély szülte gondolat következménye, hanem ez vagyok, valahogy úgy, ahogy egyszer Jékely Zoltán barátomnak írtam, aki elküldte egyik verseskötetét, hogy kortásak vagyunk. Nem a versek tartalma lepett meg, hiszen az nagyjából közös bennünk, hanem nyelvi leleményei, amelyekkel anyanyelvűnket gazdagította.

Művészeink, akár a nyelv az anyaguk, akár szín, forma, vonal (hadd említsem meg itt még Szabó Vladimirt és Szalay Lajost), voltaképpen a valamennyiünkben némán benne lévő emberségnek adnak megtalált szót, színt, formát, dallamot, akkordot. Végül is ők alkotják meg a ma emberét tapintható módon, ők alkotnak meg minket. Ha önéletrajzot kell írnom, őket kell idéznem, mint akik formát adtak nekem. Ki ez a „nekem”. Ez nem derülne ki a dátumok szerint felsorolt önéletrajz eseménytörténetéből. Azt az „én”-t kellene megtalálnom, amely mindezeket magához vonzza. Mert e sok alkotónak végül is nem alkotottja vagyok, nem keveréke, hanem valaki, akit egyénisége kimondásához segítettek, egyénisége megformálásához vezettek. Ok nem az egyéniséghez, hanem csak formájához segítettek. Nos, mi ez az én egyéniségem? Ezt jobban meg tudná írni más, mint magam.

Elhadarom a dátumokat, aztán igyekszem - amennyire lehet — megkeresni azt, aki más alkotókba öltözve rejtezik önmaga előtt is. Az „ismerd meg önmagadat” lehetetlen kívánság, de talán maga a törekvés érdekes lesz.

Életrajzi adatok:

1. Született: 1910. márc. 14. Kőhalom (Nagyküküllő vm.).

2. Édesapja: id. László Gyula (Abásfalva, 1876. V. 14. — Bp. 1957. V. 10.)

3. Édesanyja: Tordai Vilma (Bibarcfalva, 1883. VII. 1. - Bp. 1972. XII.)

4. Érettségi: 1928. jún. 5. Bp., Kölcsey Ferenc Reálgimn.

5. Tanári oklevél: 1933. jún. 21. TKsz. 24. Ikt. sz. 169/166-1933.

6. Bölcsészdoktori oklevél: 1935. jún. 23. Pázmány Péter TE.

7. Díjtalan gyakornok, Nemzeti Múzeum, 1934. jún. 22.

8. ÁDOB. 1935. szept. 1. MTM. 88/1936.

9. Múzeumi gyakornok: MTM 11/88/1936.-III. 1936. jún. 30. VKM.

10. Múzeumi segédőr: VKM 12.236/1937. 1937. aug. 1.

11. Erdélyi Tud. Int.: 1940. okt. 19. VKM 34711/1940. - IV. 1.

12. Magántanári oklevél: MK Ferenc József Tud. Egy. 760/ bk-1940.

13. Egyet. ny. r. tanár: VKM 58.884/1944-IV. 1. Bolyai: 1458/1950.

14. MTA Régészeti Főbizottságának tagja 1950. ápr. 8-tól mintegy 30 éven át, ugyancsak tagja az MTA Építésztörténeti Főbizottságának mintegy 20 éven át.

15. Múzeumi Központ előadója: MOK 559/1951.-1950. ápr. 1-től.

16. Nemzeti Múzeum középkori osztály vezetője, 1953. febr. 2.

17. Nyilvános rendes tanár. Okt. min. 14/855-23/1957. XII. ü. o.

84