Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Ambrus Lajos: Szókalauz - Mit ér az ember, ha huszár?

gámál és Midway-nél; aki falanxot Gaugamelainál, brit négyszöget Waterloonál, muskétásokat Marston Moomál, a „régi gárdát” Austerlitznél, gyújtószeges pus- kájú gyalogságot Königratznél; tankhadosztályokat Sedannál, El Alamein-nél; repülőrajt Anglia és Hirosima fölött és így tovább; - nem.

Nem, ennek a „tájnak” a hőse nem az irigyelt hadférfiú, militáns fenomén, háborús démon, hanem valaminő bigebajszú közhuszár volna. Elődöm—ős- apám-„elhagyott énem” Gyuláról, Zsigárdról, Bazinból, aki persze nem passzióból, úri jókedvéből marsol Hadik uram kíséretében a jelentéktelen Beeskow és Kottbus között, a Spree-n átkelve csatakosan, űzötten, mocskosán és fáradtan. Nem, az ő kényszerű csetepatéja során nem dőltek össze világbirodalmak és nem születtek százszor virulensebb újak; nem kellett újrarajzolni Európát, nem kellett új dicshimnuszt, új magasztaló énekeket írni, új és új bárdoknak danolni, nem kellet hajbókolni-bravózni-tapsolni-zsiviózni, nem; — ő csak egy egyszerű kis elegáns csíny részese volt volna, egy finoman régivágású csínyé, amelyen még Frigyes, a Nagy is szemet-szát tátva hüledezett.

Huszár. Huszár. Huszár vagyok, nem bakancsos. Veres nadrág arany paszományra, illik a magyar huszár farára. Délceg, hetyke, kevély huszár.

Ne ríj fiam, huszár lesz belőled. Huszárok közé belépni, felcsapni. Huszárbajusz: kikent és kajlára pederített nyalka bajusz; vagy lakatos mű, azaz huszárbajusz formájára csinált régies kallantyú az ajtók vagy ablakok beszorítására.

Huszárcsíny — furfangos, dévaj tett. Huszárdiák - oly ember, ki nem tiszta, hanem közönséges rossz latin nyelven beszél, mint az oskolát félig végzett diákokból lett huszárok teszik. Huszáros járás, nyalkaság, viselet, termet. Huszárosán ülöm a lovat. Huszárzsír — kéneskenőcs, lapostetű ellen.

Huszárbravúr, -csikó, -dolmány, -kard, -ló, -mente, -tartás, -vágás. Huszár- miatyánk: hosszú, cifra, elborzasztó káromkodás. Huszárfolt: vattapárnácska, amelyet a magyar nadrágba avégből varrnak be, hogy a kissé befelé hajló láb egyenesnek tessék. Huszárkeszeg - alburnus lucidus.

Huszárt ló nélkül, a fegyvert golyó nélkül nem soknak hívják. Huszárcsárdás, huszárfűrer, huszárszegés, huszárverbunk, huszárzabola. Van: gumihuszár - kerékpáros katona. Gyephuszár: lótolvaj. Lófaszhuszár: - méneskarnál szolgáló katona. Díszhuszár. Gyászhuszár.

Ó, huszár; - „te vagy a magyar szeme fénye. Az Isten Téged’ innepnap teremtett”. (Szemere kormánybiztos.) Még a nagy Czuczor-Fogarasi szótár is tévedésbe esik, midőn a huszár eredetét magyarnak vélelmezi - holott, többségi vélemény, a délszláv guszár, gurszár avagy huszár nemes egyszerűséggel közönséges rablót jelentett. Ezekből a hordákból verbuválódtak a török időkben a könnyűlovasok, akik még erkölcsükben sem különböztek a kegyetlen szpáhiktól.

Hanem aztán Hadik uram huszárjai, a híres Beeskov és Kottbus között, az már igen, azok mások - majdhogynem a főhadnagy Fazekas esete: három óra szabadrablás helyett könyvtárlátogatás... Szókalauz bevallja, a nosztalgikus, édes-bús, szívet-tremolózó története generál Hadiknak akkor kezdte érdekelni, midőn felkészült és a lovak iránt őszinte nagyrabecsülést és érdeklődést mutató német egyetemista ifjakkal disputáit arról, hogy az ember legjobb barátjának tartott állat miféle terhelést bírna el, mekkora távolságot tudna egy nap, egy hét, egy hónap alatt „alakzatban” megtenni, milyen utánpótlás, szállásolás kell és a többi. S a sötétkamrából nagyhirtelen előugrott kép, Szókalauz Hadik urunk 1757-es Berlin-bevételét említette az ifjaknak, amelyet a huszárteljesítmények és csínytevések iskolapéldájának tanítanak minden valamirevaló hadtörténeti műintézetben - a derék prusznyákoknak leesett az álluk, soha nem hallottak

866