Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Molnár Miklós: Egy női Faust szomorú széphistóriája
MOLNÁR MIKLÓS Egy női Faust szomorú széphistóriája Marie Sophie Catherine de Flavigny a Majna melletti Frankfurtban született 1805. december 30-án egy elszegényedett francia arisztokrata, Alexandre de Flavigny vikomt (később gróf) és a gazdag Marie-Elisabeth Bethmann, egy zsidó származású, protestánssá lett frankfurti bankár leányának harmadik gyermekeként. Flavigny vikomt ősi burgundiai családnak volt a sarja; 1789-ben, a forradalom kitörésekor német földre emigrált, és a revolúció leverésére verbuvált „hercegi hadsereg” szolgálatába szegődött. Amikor az emigránsok visszatérhettek Franciaországba, Marie szülei Touraine tartományban vásároltak uradalmat. A kis Marie nagy jómódban nevelkedett - előbb Frankfurtban, majd 1809 után Párizsban és vidéken, szeretett édesapja közelében. Két hosszabb tartózkodásra is visszatért anyja családjához: 1815-ben Napóleon „száznapos uralma” idején, majd 1820-ban, édesapja halála után. (Maurice-böl, Marie bátyjából később — Lajos-Fülöp uralkodásának idején - Franciaország pairje lett, az 1848-as forradalom után pedig nemzetgyűlési képviselő.) 1815 szeptemberében a Frankfurtban vendégeskedő Goethe megsimogatta delejes kezével a kis Marie szőke fürtjeit. Eletreszóló áldás; „valahányszor felidéztem, emléke mindig erősebbé és jobbá tett” - írja emlékezéseinek első részében a grófné. (Liszt Beethoventől kapott ilyen útravaló csókot.) Marie Flavigny a Sacré-Coeur kolostorban nevelkedett, s midőn hazatért édesanyjához, Daniel Ollivier szerint „már híressé váló szépségének teljében tündökölt. Nevelését mindenki bejfezettnek tekintette. Több nyelven beszélt, zongorázott és énekelt; hozománya tekintélyes volt, kezéért az ország színe-java versengett”. Serdülőkora óta halálos kétségbeesések, a „komorkórság” nehéz időszakai kínozták. Bár eleinte hallani sem akart rang megszabta frigyről, egy csalódás nyomán elhatározta, hogy elfogadja a legelső házassági ajánlatot. 1827. május 16-án nagy pompával feleségül ment a nála 15 évvel idősebb Charles Louis Constance d’Agoult grófhoz, a lovasság ezredeséhez, az egyik legősibb francia nemesi család sarjához. Ettől fogva nagyvilági életet élt Párizsban vagy Croissy-beli birtokán, előkelő társaság középpontjaként, és részt vett az arisztokrácia fényes szórakozásaiban. Házában színielőadásokat tartottak; mivel képzett zenész volt, ő maga is adott koncerteket. A kor leghíresebb énekeseit hallgatták. Rossini ült a zongoránál, de Liszt, Chopin, Paganini is muzsikált nála. Bemutatták X. Károlynak: megjelenése az udvarban jeles eseménynek számított. A d’Agoult-házaspárnak két leánya született, 1828-ban Louise, 1830-ban pedig Claire. Házasságukból azonban hiányzott az összhang: Marie csöndben szenvedett idősebb férje oldalán. „A Faubourg Saint-Germain legragyogóbb, legszebb, legműveltebb, irodalmi ambícióktól fűtött, legvonzóbb, legelegánsabb, királynői alakú, tartású és modorú, szőke, kék szemű asszonya” (Hamburger Klára: Liszt) szalont nyitott, hogy 828
