Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Határ Győző: Életút 3.
érezem hörpölnek tölt már a pohárnok víznek szomja öl meg szomjak öle árad (HAJSZÁLHÍD, 351-352. o.) Elhiszed-e? Szegény Ingotus Pali, üldözöttségében-zaklatottságában ezt a verset letiltotta s nem engedte lehozni, mert azt hitte: róla szól! Nyilvánvaló, hogy se ő, se más: senki, meg se fordult a fejemben; s sapienti sat, hogy ennek a versezetnek, a gondolati költészet rendje szerint megvan a maga filozófiai olvasata. Azután se, soha: szentül hitte, hogy e „gúnyversnek” ő volt a céltáblája. Börtönsors, keserű évek, sanyarú emigráció: feleségével — akit a váci fegyházban „kopogtatva” ismert meg - ott élt a dél-londoni Prince of Wells Mansions nevű végtelen bérkaszárnya tetőemeleti, zegzugos lakásában és még jóval annakutána is, hogy az a szörnyű szerencsétlenség érte, amikor a család egy gyengeelméjű tagja rájuk gyújtotta a lakást és ő egyedül 812 haj be szétcsapnálak bugyborgó gorombán szép kocsonyaállat s ne vigyorognál rám hal-itta szomjúság! éltet tovarángat kilükteti húsát lábam-kocsonyának szomja hínárjában sejtté fodrozódik veleje kínjában kiábrázolódik karmos tintahallá karja feje támad s ha nem is akarná szolgál páncéljának megül koponyáján s ideglánc tükrében csiklik a puháján hogy maga van ébren pedig csak halikra - most van kortyanóban - szomja szomjadéka: őt isszák valóban itatik étetik kívül akaratján míg visszavétetik Behemót garatján hej iszony-uszonyom verdeső tekintet ez tenger mákonyon elhitettek minket rászedettünk csúnyán s mint a fazék-ember egy fazék kocsonyán csapda értelemmel: tenger ülepében üledő salakkal szomjú egy-csürhében ülnünk a halakkal! szomjú csürhe-legény hej koponyaállat minek tűrjelek én? minek vállalnálak? hörpölnek érezem mindjárt kortyolgatnak ezer nyelvvel özön szájukban forgatnak
