Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Határ Győző: Életút 3.
vallásom, te meg egyébről se mesélsz, mint arról. Hogy hogyan ment tönkre, hogyan dőlt romba. Nem akarom elhinni! Hogy épp Magyarországgal mindennek vége! Nem hiszem! Győzőkém! Nekem csak ez az egy hitem van és ha ezt is elveszed, akkor... akkor nincs miért élnem!... KL És él még? El hát, hogyne élne. El, és nálam is öregebben, teljesen meggyőződéstelenül, írja a maga rovatocskáját; mert az évtizedek folyamán megtanulta az újság- író-argot-t meg azt, hogy hogyan kell az uralkodó direktívákhoz odasimulva - mimikrizálni. KL És miért hagytad abba öt év után a polemizálást a Kádár-sajtóval? Lorcsikám, az is bolond, aki a politika moráliáit az egyedi ember, a Niko- makhoszi Etika vagy a biblia mértékével méri; az államok hüllő-módra lökdösődnek, mindenike, jón-rosszon túl, önmaga bitangságait normatív megnyilatkozásnak tekinti. Az alattvaló törpe közember, aki erkölcsi lény és abba beleragadt, iszonyodva és értetlenül bámul fel ezekre a tirannoszauru- szokra. A hatvanas évek elején Washingtonban, Londonban kitalálták, hogy a „Béketábort” azzal lehetne valamelyest felpuhítani, ha szítják a függetlenség szellemét, pártolják a titoizmust. Ezt az új „vonalat” a pénzadó gazdák még az Irodalmi Újságnál is érvényre akarták juttatni-s majd ha odaérünk, azt a cifra történetet is szalagra mondom. Az angol külügyminisztérium gyors tempóban hajtotta végre ezt a 180 fokos átfordítást a kormánykeréken, a fedélzettel a BBC is vele fordult és én hosszúra nyúlt képpel hallgattam, amikor berendelt magához egy kis fesztelen-kötetlen baráti csevelyre a főfőnök, T. György, amint óvatosan lavírozva, a kínos témához egyre közelebb evez.- Hogy vagytok? Jól vagytok? Megvagyogattok? Hogy-s mint van a család?... No ennek örülök. Egyébiránt csak azért kérettelek, mert a Korporáció nevében köszönetemet szeretném kifejezni eddigi munkásságodért, hogy felvetted a küzdelmet a Kádár-sajtóval. De most ez a fejezet lezárul, új szakasz következik: akár abba is hagyhatod s felejtsd el! Több is veszett Mohácsinénál s amúgy is, ezentúl kulturális vonalon olyan teret adunk neked, ahol sokkal inkább érvényesítheted tehetségedet. Bemutatók, felújítások, színházak, mozik, hangversenyek. Amit akarsz. Arról írsz, amiről kedved tartja. Legyen kéthetenkénti, 20-25 perces rovatod; s majd még lesz egyéb is, sose félj!- Há...hálásan köszönöm - mondtam, inkább hápogva, mint rebegve; s már spekuláltam is rajta, hogy vajon a polémiát a Kádár-sajtóval helyettem ki folytatja. Senki sem folytatta. T. Gy. még nem fejezte be:- Igaz is, jut eszembe. Ezentúl ne is zavard a titkárnőmet hetente, azokkal a cédulákkal. Hogy engedélyezzem. Tudod mit? Szemet hunyok. Annak a lapnak írsz cikket, verset, vagy bánomisén, amelyiknek akarsz, könyvet publikálsz, előadásokat tartasz. Be se jelentsd! Én nem tudok róla, másnak meg mi köze hozzá... No nem?! Rám mosolygott - visszabazsalyogtam. Fényesábrázatúsága mögött bezárult az ajtó s én meg a folyosón támolyogva rádöbbentem valamire. Hogy öt éven át író-balek voltam, más jártatta a számat, más ugattatott: éleselméjű, de különben taplófejű adminisztrátorok, akiktől nem telt volna ki egyetlen 801
