Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Határ Győző: Életút 3.

hangomat sokkal jobban szeretik, mint deli-magamat, amikor életnagyságban megjelenek. A francia microphonogénique-nék mondja ezt a tulajdonságot; magam e „széphangúságomra” soha fel se figyeltem s nem is érdekelt. így azután el-műsorsegédeskedtem két-három hónapig, megtanultam, mi hol van, a stúdiók, a kantin az alagsorban, az „istenek” a nyolcadikon; beletanultam a rutinba, mint a kiskutya az ugatásba: mindenkire egyszer egy héten rákerült a sor, végigcsinálta a hálótermi alvást, a néger nő felpiszkáló költö- getését, az álmos két hajnali adást, a kora reggeli hazamenetelt - ez alól csak az kapott felmentést, akinél az éjszakázás magas kora vagy egészségi állapota miatt nem volt javallatos. Régi 48-as családi Képes Albumunkban máig emlékszem az egykorú rajzra, amely a honvéd-költőt mundérban ábrázolja és a fólírás alatta: „Petőfi verset ír a faköpönyegre” (így hívták a csíkosra festett őrbódét). Nos, lelki „mundéromban” én is, nap-mint-nap ott álltam a vártán - mert dúlt az ideológiai háború s ha nem is akartam, akkor is, szünös-szünhetetlen fogalmazódott bennem a visszavágás. Mi „új fiúk” ha nem is lett volna kötelező, akkor is, bújtuk az otthoni lapokat, amelyeket a Magyar Osztály járatott; és én is, kéretlen-akaratlan kipécéztem egy napihírt a Népszabadságban, amely arról tudósított, bogy meghasadt a Kossuth-szobor talpazata a Szabadság téren és találgatásokba bocsátkoztam, hogy vajon miért hasadhatott meg a szobortalpazat:

...Mert egyik-másik olvasó levelet intéz a szerkesztőséghez s a levélnek „piros a pecsétje, gyanús a hajtása”:„az ellenforradalomról szeretnénk olvasni", tolmácsolja milliók közóhaját a kiadók felé - ettől keletkeztek titokzatos rések a szobor talpazatában.

Mert újra lehet pályázni a pártbizottság marxizmus-leninizmus egyetemére - ettől mozdultak el a kövek a helyükből. Negyvenezer ember azért adta életét, hogy végre sikerüljön képlékeny cementet előállítani Sztálinvárosban; jól ügyeljünk, nem Dunapentelén: Sztálinvárosban - ettől mozdult meg a Kossuth-szobor talpazata.

A Népszabadság irodalmi pályázatának szennynovelláiban a Korvin-köz- ben nem munkás-és parasztifjak, nem diákok és népi-kollégisták tartották magukat a hitszegő orosz haderővel szemben, hanem kis híja - francia szin- galézek, maori fejvadászok és tántalán amerikai katonák: ettől indult fel a Kossuth-szobor talpazata.

Mert a párt újonnan felkapott, felkent költője, az irodalmi ámokfutó Fodor József a gépfegyverrel lekaszált nyolcvan vértanúról feledkezve, ódában gyászolja a magyaróvári vérengzés négy-öt meglincselt ávós pribékjét - ettől rendült meg a Kossuth-szobor talpazata.

Lám, Marosán elftárs nem riadt vissza a kényes kérdésektől, hanem tovább tömörült s amint mondja, pártja az őszinteséget, a nyíltságot és a bátor kritikát azzal kívánta biztosítani, hogy zárt ajtók mögött tartott kerületi pártértekezletet. Az a párt, amelyről megalakulása pillanatában a forradalom alatt maga Kádár János mondotta, szinte gyónva a nemzetnek: „kis párt leszünk” - hogy ez a párt kerületi pártértekezleteket tarthat szerte a fővárosban, ezért hasadt meg a Kossuth-szobor talpazata.

Féja Géza valaha könyvet írt a Tiszazugról, Viharsarok címmel. A könyv új megjelenése alkalmából nádpálcás szigorral hiányolják az előszót: tegye le

796