Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Takács Gyula: Időt és verseket, A láng viszi, Mintha versenyezne, Zöld szobor, És mindig válaszol (versek)
TAKACS GYULA Időt és verseket Ahogy fészkére a madár, a sűrű nádból kirepült egy lila felhő és a zöld füzet fehér négyszögébe ült. Oda, ahol a ceruzám s akárha fészke volna a hűvös fénybe élő szavakat rakott párázó tolla. És Csu csak írta, mit s hogyan teremt... A nagy nádas felett hogy költ a lilatollú felhő söpörve völgyet, nyitva hegyeket. A berki nádból újra suttogó és élő szavakat hozott... Onnan, hol hajdan az eget olvasta Csu, tolva a csónakot. Szárnyán időt és verseket hozott a kotló izenet, s ott suttogott a fehér négyszögön az orfeuszi nádasok felett.
/
