Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Lagzi István: Közép-Kelet-Európa Jalta utáni esztendői

nyékét, melyek Potsdamban újabb tételekkel bővültek. A nagyhatalmak által Teheránban elhatározott és Jaltában megerősített JZurópa átalakítás” keretében tizenkétmillió németet, több mint százezer magyart űztek el szülőföldjéről. A le-, át- és kitelepítések során lengyelek milliói, oroszok, ukránok, szlovákok tízezrei változtattak a lakóhellyel együtt állampolgárságot is. A háborúért való felelősség elv értelmében ártatlan emberek tízezreit pusztították el. (Jugoszláviában a magyar nemzetiségűek közül negyvenezer személy esett áldozatul a féktelen terrornak. Lengyelország „felszabadítása” utáni néhány évben a Londonra” és a Jdoszkvára” orientált erők harcában elesettek száma ugyancsak közel volt a negyvenezerhez.) A „vasfüggöny” innenső oldalán a nemzetiségi, nemzeti kisebbségi kérdések egyetlen országban sem kerültek megoldásra. A háború befejeződése utáni néhány évben az érintett országok gazdasági, társadalmi szerkezetében szovjet nyomásra drasztikus változások, torzulások következtek be. Az egyoldalú iparosítás, a mezőgazdaság erőszakos - ipari, technikai feltételek nélküli — szovjet típusú kolletivizálása, a jól működő, évszázados hagyományokkal rendelkező közigazgatási, oktatási szerkezet szétverése - többek között - legalább fél évszázadra visszavetette a fejlődést, megakadályozta a nyugateurópai gazdaság vérkeringésében való aktív részvételt. A térség országaira nézve nehezen kiheverhető csapást jelentett az, hogy szovjet részről minden vonatkozásban idegen, fejlődés, s ebből adódóan működésképtelen társadalmi, gazdasági struktúrát erőltettek rá.

757