Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Vékony Gábor: 1910-ben született - Beszélgetés László Gyulával
van. Mi lehet ennek az oka? S akkor aztán - ugye én elég sok néprajzot is olvastam hál istennek — kiderült, hogy ez fordított világkép. Tehát a halott egy fordított világba jut, ahol, míg nálunk fent süt a nap, ott lent süt, nálunk felfele nőnek a fák, ott lefele nőnek a fák, nálunk fent ragyognak a csillagok, ott lent ragyognak a csillagok, minden fordítva van. Például az ember jobb keze bal kézzé változik, bal keze jobb kézzé változik. A túlvilági élet rekonstrukciójánál ásatási megfigyeléseidből indultál ki. Nagyon sok ilyen ásatási megfigyelésed, de mások munkáinak az összegzése is, már mindmind megjelenik A honfoglaló magyar nép élete című. könyvedben, ahol nem csak az addigi munkásságodat összegezted, hanem sok új dolgot is megállapítottál. Igen, ez a könyvem 1944-ben jelent meg Püski Sándornál, és megható dolgokat hallok róla. Némelyek azt mondják, hogy ezen nevelkedtek. Na most ebben a könyvben mit próbáltam meg? Megjegyzem, meg kell vallanom, hogy nagyon nagy segítségem volt, hogy a szomszéd szobában, — az erdélyi tudományos intézetben - Kovács László akkor írta a hóstátiak* temetkezését. És ö, amit tőle hallottam, és aztán amit finn könyvekből megtudtam, arra késztetett, hogy nézzem meg, hogy ami az egyes sírban így van, vajon a temető egészében is úgy van-e? És valóban úgy volt. Megfordult a férfiak és a nők szárnya, középütt volt - most már ki kell mondanom -, a nagycsalád feje, és tőle balra voltak a férfiak, jobbra a nők, pedig az életben fordítva van. S azután itt is megható dolgokat figyelhettem meg, például a bezdédi temetőnél. Nem tudom már balra a harmadik, vagy negyedik sír volt, egy fülbevaló volt a férfiember fülében, a harmadik vagy negyedik sírban ugyanannak a fülbevalónak a párja az asszonynál feküdt. Tehát férfiak-nők, férfiak-nők, a házi kis családok így temetkeztek balra és jobbra. Ez megfigyelhető a magyar néprajzban is, de nem csak a magyarban. Például az étkezéseknél. Középütt ül a családfő, mellette a felesége, és azután jobb oldalra a férfiak, bal oldalra a kevésbé fontos férfiak. A nőknek nem jutott hely az étkezéskor. Ok külön, állva ettek, félrevonulva ették a maguk ebédjét. És érdekes módon ez a Székelyföldön megtörtént velem, hadd mondjam meg a nevét is hogy kivel, nagyon neves székelyföldi politikus, Balog Edgárral, akinek a felesége vargyasi unitárius leánka volt, és mikor meglátogattuk őket Vargyason Edgárral, ebédnél összeültünk, és mondjuk, hogy Rebi jöjjön már ide! Mert Rebekának hívták a féleségét, nálunk Székelyföldön nagyon gyakoriak az ótestamentomi nevek. De nem, nem, köszönöm, azt mondja, nem, nem, nem érek most rá. Végül is mi férfiak ott ettünk az asztalnál, az asszonyok ott, a szoba sarkában külön állva, és tőlünk elfordulva majszolták azt, ami maradt nekik. No, hát így van. Na ezzel kezdődött el nálam egy olyan folyamat, amikor nem azt figyeltem, hogy a szablyának milyen a formája, vagy a csizmaveretek hogy készültek, kéregöntéssel-e vagy nem, hanem az egésznek a jelentését. Ezzel kezdődött el a temetőtérképek elemzése, ami aztán elvezetett - amint az előbb már szó volt róla - arra, amiről egyetlen jottányi írás sincs a forrásokban, hogy a magyar nagycsalád-forma milyen volt. Persze ennek utánajártam aztán a néprajzban, nagyon sok helyen mai napig is, talán még mai napig is, de mindenesetre a század elején megvolt ez a nagycsalád-forma Göcsejben például, de a székelyeknél is megvolt, és így tovább. A temetötérkép-elemzés új színt vitt a régészetbe, új lehetőségeket nyújtott arra, hogy megközelítsük azt, aminek nyoma veszett. Ez egyébként, ha szabad most hirtelen átcsapnom egy ugyanilyen jelenségre, de nem a sírokkal kapcsolatban, hogy abból is tudunk következtetni, ami nincs. Ez a felgyői honfoglalás kori faluásatásnál vált * Kolozsvár egyik peremterülete. Hochstadt. 71
