Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Szilassy Sándor: Jegyzetek a két világháború történéseihez
tákat fel lehet használni politikai és gazdasági zsarolásra. Hírszolgálati ügynökségek jelentései szerint oda jutottunk, hogy atomfizikával foglalkozó egyetemisták, sőt középiskolás diákok is tisztában vannak a valamikor titokzatos atombomba elkészítésének minden részletével. A tájékoztatás szabadságának ürügye alatt a szövetségi kormány dokumentációs anyagához viszonylag könnyen hozzá lehet jutni Washingtonban. A második világháború kitörése idején az atomtudomány még gyermekcipőkben járt. A magyar származású Szilárd Leó Zinn nevű kollégájával 1939. március 3-án izgatottan készült egy kísérletre, ami megnyithatta a bombához vezető utat. A New York-i Columbia Egyetem egyik épületében ezen a napon sikerült atomhasadást létrehozni, ami bebizonyította, hogy az atomenergia felszabadítása lehetségessé vált. Akkortájt Németországban két tudós, Hann és Strassmann, laboratóriumi körülmények között ugyancsak sikeresen létrehozott atomreakciót. A német kormány a Vilmos császárról elnevezett híres berlini kutatóintézet munkáját már a háború elején az uránnal kapcsolatos kutatás szolgálatába állította, így hamarosan versenyfutás keletkezett a háborús ellenfelek között a „csodafegyver” birtoklásáért. A Princeton Egyetem könyvkiadójának kiadásában 1945-ben megjelent „Atomenergia katonai célokra” című könyv Szilárdnak és két magyar származású kollégájának, Teller Edének és Wigner Jenőnek, valamint V. F. Weisskopfnak és az Olaszországból Amerikába került E. Ferminek tulajdonítja az atombombához vezető technológia kidolgozását. Szilárd beszámolója szerint grafitra és urániummádra volt szüksége kutatócsoportjának a kísérletekhez, de kezdetben csupán 5000 dollárt utaltak ki nekik. A Roosevelt elnökhöz eljuttatott, Szilárd és Wigner által szövegezett, Einstein aláírásával ellátott levél sem használt sokat, mert az eredmény kétségesnek látszott. 1942- ben a hadsereg szakértői is kezdtek érdeklődni a tudóscsoport munkája iránt, de a nehezen érthető és gyakorlatilag nem bizonyítható magyarázatok elriasztották őket. Az atomtudósok igazában csak 1943 második felében kezdtek hozzá a munkához, miután Los Alamosban, New Mexico államban új laboratóriumot létesítettek számukra, J. R. Oppenheimer vezetése alatt. Itt került sor „Manhattan Project” fedőnév alatt a bomba tervezésének és megépítésének utolsó fázisára. 1945. július 16-án, egy nappal a potsdami konferencia megnyitása előtt az első kísérleti atombomba robbantásra készen állt New Mexicóban, Alamogordo városka közelében. Fermi fogadni akart társaival a hatásfokot illetően, spekulálva, hogy a fold atmoszférája tüzet foghat tőle, és talán az egész világot elpusztítja. Hajnalban, öt óra tíz perckor a tudóscsoport egy bódé körül gyülekezett. Groves tábornok, a hadsereg részéről kirendelt parancsnok azt tanácsolta, hogy mindenki feküdjön hasra, lábbal a robbanás felé. Fermi papírszeleteket tépkedett azzal a céllal, hogy a robbanás pillanatában a földre ejti őket és abból, hogy milyen messzire repülnek, következtethet majd a hatásfokra. Pontosan fél hatkor Groves tábornok csukott szemmel is látta a bombából kisugárzó fényt, és amint megfordult, a tűzgömböt. A bomba szele csak mintegy ötven másodperc múlva érte el a nézőket. A fény olyan erős volt, hogy a jelenlevők véleménye szerint más égitestekről is láthatták. A robbanás központjában a hőmérséklet a nap felszínénél tízezerszer volt magasabb. Hamarosan fehér füstoszlop emelkedett a magasba, a tetején gombaszerűen kiterjeszkedve. Körülötte kék fény látszott. - Istenem — mondta az egyik atomtudós, — az átkozott szerszám tényleg működik... Az addig soha nem tapasztalt robbanás ereje megrázta az ablakokat a 235 mérföld távolságban lévő Gallup nevű városkában. Sokan úgy látták, hogy a nap felkelt és rövidesen újra lenyugodott. Megkezdődött az emberiség történetének új szakasza, az atomkorszak. Berlinben Stimson hadügyminiszter nyújtotta át Truman elnöknek a táviratot, amely bejelentette, hogy a bomba pusztító hatása „minden várakozást felülmúlt”. Bymes külügyminiszter másnap reggel mutatta meg a táviratot Churchillnek, aki 745
